Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Adatok a baranyai parasztság helyzetéhez a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek alapján (1840-1847)

jóformán sem a szolgabírót, sem a falusi birót. — Ez ellen feljebbvitelnek helye nem volt. Némi korlátozást az jelentett, hogy a 12 botütés a felsőhatár, illetve, hogy a botütés végrehajtásánál legalább három tanúnak kell jelen lenni. A közgyűlési jegyzökönyvekben ugyanekkor számos ojyan eset szerepel, amely ennek a rendeletnek az áthágásáról tanúskodik. Szász András jobbágyot az uradalmi ispán ugy megverte, hogy napokig munkaképtelen volt. A kövesdi uradalmi ispán Klein György jobbágy feleségét megverte. Amikor a méltatlan bánásmód miatt a jobbágy panaszt emelt, nem kapott orvoslást. A fob írói jelentés szerint a bepanaszolt ispán urnák mindeddig szelíd magaviselete és békés életmódja bizonyíték,' hogy legkevésbé sem volna képes a bepanaszolt tény elkövetésére.

48 Itta József és Mihály jobbágyokat az uradalmi tiszttartó 16 pálca ütéssel büntette, mert szolgáltatásaikkal elmaradtak. Az uradalmi tiszttartók visszaéléseinek egyéb területeken is számos példája van. Kishajmáson a tiszttartó az egyik jobbágytól erőszakosan elvette, a földjét, s pénzért eladta. A ma isi adózók pontokba foglalták az uradalmi kasznár elleni panaszaikat: 1. Az uradalmi kasznár az úrbéri fát Maisról—Mohácsra parancsolta vinni, s noha a kitűzött időben azt el is akarták vinni, a kasznár a fát az uraság szekerére rakatta és a jobbágyokat 12 pengőforintra megbüntette. 2. Az úrbéri fa viteléért járó robotcédulákat nem kapják meg. 3. Faizásban csak egyszer, s annyira szűken részesültek, hogy az sehogy sem elég. 49 PelIérden az uradalmi ispán két mérföldön tuli fafuvarozást követelt, félölenként tiz váltógarasért. Szállítás közben az egyik ló elpusztult, de az ispán nem volt hajlandó kártérítést adni, mert „a lovat a rossz ut miatt érte baj..."

50 A közgyűlési jegyzökönyvek alapján csak vázlatos áttekintését adhattam a jobbágy-földeuri viszonynak, a jobbágy uri és papi terheinek. Véleményem szerint azonban a közölt anyag alapján is nyilvánvaló, hogy a Baranya megyei jobbágyság helyzete nagyjában azonos volt az ország más területén élo jobbágyokéval. Sérelmeiknek forrásai ugyanazok, mint bárhol egyebütt az országban,. Ezek a példák is világosan tükrözik, hogy a reformországgyűlések törvényei, már megszövegezésükön keresztül is, de fó'leg a gyakorlatba való átmenet során lényeges változást nem eredményezhettek, mivel nem a kérdések gyökerére vonatkoztak, nem azokat oldották meg. Mindenesetre a jobbágykérdés napirenden tartása, a reformtörvények megjelenése nemcsak a reformnemességet szolgálta, hanem fejlesztó'leg hatott a jobbágyság öntudatára is. Követeléseikkel bátrabban és határozottabban léptek fel, só't már a forradalmiságot megközelítő fokra is eljutottak. Az uri terhek mellett jelentős megterhelést jelentettek a jobbágyok számára az állami terhek is: a katonaság ellátásával kapcsolatos szolgáltatást az ut és töltésépítés, előfogatol ás, stb. A megyei közgyűlési jegyzőkönyvek alapján némi képet nyerünk a kizsákmányolásnak erró'l a vonaláról is.