Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Petrovich Ede: Adalék a pécsi harangöntő műhely történetéhez
ja az a tény, hogy ellenőrző kutatásainkban csak Felsőiregen találtunk az 1829. Jegyzőkönyvben igazoló bejegyzést, mely szerint az ott függő két harangot Berényi szentelte 1742-ben. Az emiitett Jegyzőkönyvek a legtöbb esetben csak az ujjonan beszerzett harangok öntési helyét tüntetik föl, a régebbiekről csak annyit tartalmaznak: Nem tudható, hol és mikor öntötték őket. Mondottak alapján valljuk, hogy a Pécsett szentelt harangokat Pécsett készítették. Ha ezt elfogadjuk, elfogadhatjuk azt is, hogy a püspök által a vidéken felavatott harangokat is Pécsett öntötték és innen szállították rendeltési helyükre. A pécsi műhely nagyságáról és forgalmáról akkor alkothatunk magunknak megközelíthető képet, ha a harangok számát kapcsolatba hozzuk elkészítésük éveinek számával. Leszámítva az apátságok falvai számára készült 20 harangot és az 1732. évet, a 194 harang 10 év terméke. Évenként tehát elkészült Pécsett kereken 19 harang. Ez a szám, valamint az öntésnél alkalmazott személyek száma arról tanúskodik, hogy a műhely Pécs egyik legjelentékenyebb üzeme volt. Az egykori mester személyét e pillanatban még homály fedi. A pécsi műhelyre vonatkozó legkorábbi adatok 1768., illetve 1770-71. évből valók. Bár a pécsi káptalan 1768-ban három harang ügyében nem a pécsi harangöntővel kezdett tárgyalást, 4 hanem egy budai mesterrel, ebben az iratban mégis utalás van a pécsi műhelyre, mert a hozzászólás kiemeli, hogy , ha a harangokat Pécsett öntenek, akkor azok 300 forinttal olcsóbbak lennének. A jelek szerint ez a szerződés létre sem jött, mert 1771-ben Winter János Mihály pécsi harangöntő vállalkozott a munka elvégzésére. 5 Valóban, az 1829. évi székesegyházi Visita canonica szerint akkor a keleti toronyban két harang függött, melyeket 1770-ben Pécsett öntöttek és amelyeket még Klimó püspök áldott meg. Legrégibb ismert mester a már említett Winter János Mihály, aki 1771ben a város számára különböző csapokat készitett 6 és június 8-án a pécsi káptalannal szerződést kötött a székesegyház számára szállítandó három harang ügyében. 7 Néhány év múlva, a jelek szerint 1780. körül bekövetkezett halála után veje, Fischer János vette át az üzemet, aki 1785-ben megemlítve apósa elhunytát a káptalantól 190 forintot követelt, mely addig fizetetlen maradt az apósával kötött szerződés összegéből. 8 Fischer második özvegyét elvette Weinbert Péter, aki 1819-ben újra öntötte a székesegyház mai nagyharangját. Weînbert halála után második felesége, Arnold Klára folytatta férje mesterségét, míg leánya, Mária, 1850-ben férjhez nem ment Ruepprecht Jánoshoz, aki most már saját neve alatt vezette az üzemet. A röviden vázolt családi adatok arról tanúskodnak, hogy a harangöntés Pécsett egy családnak hagyománya, szinte monopóliuma volt. E tény bátorít fel, hogy az 1740-es évek harangöntőjét is ebben a családban keressük. E keresett személy nem lehet azonos a már emiitett és 1780. körül elhunyt Winter János Mihállyal. Negyven évvel halála előtt még alig vezethette az üzemet. Talán nem tévedünk, ha atyjára gondolunk akit viszont a hasonló név alapján az 1762-ben alhalálozott Winter Antal Mihállyal azonosítunk. Meggyőzőbb adatok hiányában határozottabb véleményt nem merünk nyilvánítani.
