Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Baranya megye községeinek feudális-kori pecsétéi

zik, mindkettőnél 1750. Ugyanehhez az uradalomhoz tartozott Pázdány is, de pecsétje annyira eltérő stílusú, hogy vésnöke más személy lehetett. (1762-es dátumozásu) Feltehető az, hogy az uradalom nem kötelezte a falvakat arra, hogy azonos uradalmi mesternél dolgoztassanak, mint ahogy abba sem szólt bele hogy mit vésetnek a nyomóba. Művészi szempontból a legszebb és legkidolgozottabb pecsétek közé tartozik Bán (Baranyabán- ma Jugoszlávia) pecsétje, mely 1845-ben készült. Készi tője nem falusi mester volt, hanem valószínűleg képzett vésnök. Ennek ellenére azonban munkája nem tekinthető rutinos sablon munkának. Ez csak a körirat betű-típusa ira vonatkozik, melyek szabályosak, szinte nyomdai betümintáknak tűnnek. A szöveg elrendezésében is mintaszerű. Ez bizonyítja a mester nagy rutinját. A kép maga hármas tagozódásu: előtér: legelő gémeskuttal, középtér: a falu, két tepmlommal, illetve a dus lombú gyümölcsös, a háttér lankás, majd hátrébb meredek domboldal, rajta présházak, illetve karózott szőlők. Az égbolt finom vízszintes vonalázasával teszi az egész tájat levegőssé és nyugodttá. Minden tárgyat, melyet a nyomóra vésett, a kép egyensúlya érdekében tette. Az aprólékos, szinte levelenként kidolgozott gyümölcsös ellensúlyozására a másik oldalon a magas tornyú templom és a háttér meredek hegyoldala látható. A két templomtorony közt három présház látszik, a háttér domboldalán. Művészi ennek a domboldalnak a kidolgozása. A karózott szőlők csak jelölik a szőlőföldeket s azok nem borítják el az egész domboldalt. Ezzel egyszerűsít, áttekinthetővé teszi a tájat, elkerüli a zsúfoltságot. Ugyanezt a célt szolgálja a falu előtt látható legelő is, mely területileg megegyeazik az égbolt területével. Itt sem részletez, az egyhangúságot csak az apró gémeskút és a körülötte jobban kidolgozott füves növényzet töri meg. Gondos megfigyelésre vall a falu képe is. A két templomon kivül csak 4 ház látszik. Ezeket mégis ugy rendezte el, hogy a kevés épület ellenére jelentős községnek látszék. Erezzük azt, hogy még igen sok ház lehet a templomok és a fák mögött. Megállapítható a két tempóm stílusa is: az egyik (a kisebb) barokk, a másik klasszicista. Baranyabán mezővárosnak nemcsak a lenyomata, hanem a nyomója is megmaradt. Annyak ellenére, hogy remekül sikerült a pecsétnyomat, a nyomó vésetén remek technikával kimunkált részletek ujabb és ujabb, a nyomaton nem látszó, szépségei tűnnek elő. Sajnos a sokszáz községi pecsétnyomóból mindössze 4-5 maradt meg, s igy vizsgálatuk, a sokszor nagyon rosszul sikerült nyo mátokon sohasem lehet pontos, még akkor sem, ha ugyanarról a pecsétről több nyomat maradt meg. Baranyabán pecsétjének mérete: 37 mm-es sugarú, a szélén pontozott kör. A körirat szalagja 4 mm. széles. Szövege: BAÁN MEZŐVÁROS PECSÉTJE 1845. A pecsétkép 25 mm-es sugarú körben látható. Baranyabánhoz hasonlóan Dunaszekcső pecsétje is a falu képét ábrázolja. Feltehetően nem ez az első pecsétje DunaszekcsŐnek. A XVII. században már lehetett egy, melyet még a törökök használtak, és a falu felszabadulása után ezt a régebbit lemásolták, latin nyelvű körirattal látták el, és csaknem 150 éven keresztül használták. Még 1850. évi iratokon is ez a pecsét látható. A pecsétnyomaton a török hatás jól kivehető. Horváth Kázmér, amikor Mohács város pecsétjét ismerteti, kitér Dunaszekcsó'ére is,, amelynek képében török irást vél felfedezni. 10