Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Baranya megye községeinek feudális-kori pecsétéi

Magyarmecske pecsétjénél. Igen sok azonosság van Ujmindszentével : 1. azonos a két pecsét mérete, 2. azonosak a betűtípusok, 3. egyformán latinosított a falu megjelölése: UJMINDSZENDIENSE, MECSKEENSE, 4. a két eke rajzo­latja, annak típusa teljesen azonos, 5. a két község között 7.6 km a távol­ság. Mivel a két pecsét elkészülte között 40 év telt el, ez valószinütleniti azt, hogy egy személy készítette el a két vésetet. Inkább az a valónü, hogy a közelben levó' Magyarmecske pecsétjét 1754-ben Ujmindszent falu vezetó'i lemásolták. Ezt támasztja alá a két véset közötti technikai eltérés is. Magyar­mecske pecsétje rusztikusabb, nehezebb kéz munkája. Hernádfa és Ujmindszent pecsétjén az évszám is igazolja az idókülömbséget. Piskónak viszont teljesen eltéró' stílusú pecsétje van. Állított elipszisü, nincs körirata. Körbe mintegy koszorúba fogja a szárán átvetett és átkötött két pálmaievei, melyek fent tel­jesen összeérnek. A pálmakoszoru alsó harmadában szántóföld, rajta eke. Fent viszintesen az irás: PISKU Azonos témájú pecsétek között is lehetnek olyan hatalmas eltérések, me­lyek teljesen kizárják ugyanazon mester személyét, vagy a pecsétkép másola­tát. Jellemző' példa erre Magyarhertelend és Nagypeterd (elsó') pecsétje. Bár mindkét pecsét rajzolatának központi figurája egy korsó, mégis ezen kivül semmi azonosság nem található a két falu között, só't maga a két korsó is alap­vetően különbözik egymástól. Nagypterd pecsétje a XVIII. század közepén készülhetett. (1774-es ira­ton található) Tipikusan barokk pecsét. A kancsó nyugtalan, hajlékony vona­laival (pl. a füle) a beló'le kihajló növények pálmafüzér formája stb. követ­keztetnek erre. Mérete: 16x18 mm-es állított elipszis. Benne egymáson átve­tett szárú két pálmaág van. Közte szélestalpu, hasas, két fülével eró'sen haj­lított kancsó szájából különböző' (nehezen meghatározható növények hajlanak ki.) A középső' növény egész a pecsét felsó' széléig emelkedik, fenn hatalmas — napraforgószerü virága van. A virág két oldalán D és A betűk. Magyarhertelend pecsétjén még több, a kép elrendezésében mégis nyugod­tabb. A kancsó is klasszikusabb vonalú. Elrendezésében a szimetrikus elv érvényesül. Betűi jól olvashatók, és az egésznek vésési technikája igen jó, gyakorlott mesterre vall. Mérete 22 mm-es átméró'jü, a szélén pontozott kör. Körirata: MADYAR HÜRTELENT Pcsétképe: kétoldalt 2-2, egy kisebb és egy magasabb búzakalász, lent szárával egymáson átvetve. Benn egyfülü, talpas, hasas, magasnyaku korsó. A korsó fölött ekevas és csoroszlya. A legtöbb faluban a mezőgazdasági jelleg dominál, ez is került a pecsét­re. Az igazsághoz tartozik az is, hogy igen sok falu esetében nem is lehetett találni más ennél különösebb ismertetőt. Ahol lehetett, ott a pecsétnyomóra rá is kerültek ezek. Erre példa Tapolca pecstje. A Baranya megyei Tapolca (Sik­lóstól délkeletre) is fürdőjéről volt nevezetes, (neve is ezt mutatja.) Ezt vés­ték a falu pecsétjére is. Mérete 25-mm­es, a szélén pontozott kör. A köri­rat 3 mm-es szalagban van: . SIGILLUM. GERM. NAGYFALUENSE 1726 (Elne­vezéséven érdekes módon Németnagyfa lut emlit és latinosan írja. A két közel­álló faluról van szó, Pecsétképben fürdőmedence látszik a benne hullámzó vízben 3 fürdőző alak, fenn 2 köralaku forrásból (vagy folyóból) ömlik a víz a medencébe, középütt a medencéből lépcső vezet ki a cserépzsindelyes, tég-

Next

/
Oldalképek
Tartalom