Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Baranya megye községeinek feudális-kori pecsétéi

(1775), Máriakéménd (1772), Kisnyárád (1775), Kishajmás (1791), Belvárd (1775), Bár (1774), Varga (1791), Egyházbér (1791), Baranyaszentiván (1789), Várdaróc (1775), Tengeri (1775), Szárász (1791), Pereked (1772), Mecsekrákos (1791), Magyarpeterd (1775), Hidvég (1786), Rónádfa (1796), Hegyhátmaróc (1775), Tófű (1775), Baranyajenö Bezedek (1771), Csikóstöttös (1791), Bikal (1775), Birján (1775), Csarnóta (1775), Abaliget (1775 1791 - két pecsétje), Rácpetre, 0775), Romonya (1772), Sámod (1772), Szőkéd (1772), Szűr (1775), Tekerés (1791), Téseny (1788), Nagypeterd (1774), Nagyváty (1774), Németmárok (1775), Németpalkonya (1775), Nyomja (1772), Okorvölgy (1791), Orfü (1791), Páprád (1772), Palotabozsok (1772), Pécsdevecser (1775), Püspöklak (1788), Nagynyárád (1788), Hegyszentmárton (1775), Hörnyék (1791), Kásád (1774), Keszü (1776), Kiskassa (1772), Kistótfalu (1775), Kisvaszar (1791, Köblény (1775), Lothárd (1775), Magyarszék (1791), Majs (1796), Magyarmecske (1796), Hetvehely (1791) és Hosszúhetény (1799). Ezek azok a községi pecsétek, melyek az iraton levó' évszámok szerint a XVIII. században készültek. A XIX. századból való iratokon szereplő' községi pecsétek a következők: Ráckozár (1803, harmadik), Csarnóta (1802), Rácpetre (1829 a 2.), Sámod (1804 a 2.), Hegyszentmárton (1808 a 2.) Kásád (1802 és 1823), Pócsa (1803), Hosszúhetény (1806 a 3.), Kékesd (1816 és 1823), Szava (1802), Katádfa (1846), Mecsekszakái (1816 és 1851), Zsibrik (1809), Alsóegerszeg (1846), Luzsok (1807), Ipacsfa (1802), Vajszló (1802), Rózsafa (Büdösfa 1844), Bogdása (1802), Ocsárd (1805) , Kacsóta (1818), Egerág (1829), Bisse (1809), Bosta (1802), Cserdi (1805), Szellő (1806), Szőke (1801), Terehegy (1802), Rugásd (1824), Nagyárpád (1843), Magyrpeterd (1830), Mártonfa (1816), Kispeterd (1812), Keskend (1816), Keménygadány (1824), Gyürüfü (1808), Véménd (1800), Zók (1817), Adorjás (1817), Alsószentmárton (1803), Berkesd (1803), Olasz (1806), Rácgörcsöny (1803), Püspökszenterzsébet (1816), Piskó (1802), Pécsbagota (1845), Rácmecske (1802), Megyefa (1837), Magyarsarlós (1843), Romonya (1843), Eilend (1803), Nagyhajmás (1802), Nagycsány (1808), Ibafa (1808), Kacsóta (1844), Kárász (1801), Kémes (1809), Kisharsány (1802), Kökény (1831), Liptód (1806) , Magyarhertelend (1806), Magyarürög (1845) és Mánfa (1816). Nyilvánvaló az, hogy az irat dátumozása nem nyújt elég támpontot, ezért az év nélküli mezőgazdasági eszközöket feltüntető pecséteket csak az azonosságok, hasonló stílusjegyek alapján lehet megvizsgálni. Négy olyan pecsétet ismerünk a megyéből, melyen eke található: Hernádfa már emiitett 1671-es, Ujmindszent 1754-es, Magyarmecske 1714-es és Piskó 1802-es keltezéső iraton lévő pecsétjét. Ezek közül csak Hernádfáé és Magyarmecskéé dátumozott. Érdemes ezeket összevetni, mennyiben fordulnak elő rajtuk stílusazonosságok. Hernádfa, Ujmindszent és Magyarmecske pecsétje méterben megegyezik. Mindhátom 25 mmes átméró'jü kör, Piskóé 18x21 mm-es állított elipszis. A vésés mindháromnál más technikájú. Legmélyebb Hernádfa nyomóján. A betűtípusok is teljesen eltérnek. A három eke sem egyforma. Legdöntőbb különbség a három ekevasnál. Eltérő formájúak. Mindhárom pecsét különböző időben készült. Más a helyzet