Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Taksonyi József: Adatok Baranya megye és Pécs XVI-XVII. sz. történetéhez A „PÉCSI MEMORIALE"

török még visszaveri okét, a retorziókkal pedig menekülésbe hajthatja Észak felé. A franciscanusok is ekkor fokozzák tevékenységüket a Pécsegy házmegy éber), a jórészt kálvinistává lett magyarok és az ujabb meneküló'kkel gyarapodó délszlávok közt. Most Nasic - a magyar Nekcse - a támaszpontjuk, ahonnan kirajzanak, föl Du na földvár ig. Ott, ahol jobban meggyökereztek : Mohácson, Szigetváron, Siklóson, Pécsett, a föl váltás központjai alakulnak ki. Általában 34 évig van egy helyen a páter, sokszor jelzi is a rendházat, ahonnan jött. Pl. 11 ex Mohács". Magyar nyelvtudásuk eleinte hiányos, de szegénységükkel és egyszerűségükkel megnyerik a népet. A jezsuitákhoz hasonlóan, legtöbbször kettesével működnek, alig egy-két helyre jut több rendtag, akik akkor több plébániát is ellátnak. Mohácson mégisa „jövevényeknek" — advenarum — is külön papjuk van. A felszabadító seregek már bevették Belgrádot, de a török 1690-ben visszafoglalta, töröké lett ismét a Sze rémség, egész Pozsega megye. Ekkor menekült tói ük az az ujabb délszláv tömeg, amelynek egy részét Mohácson a "Pater advenarum parochus" külön gondozta, a katolikus bosnyákok népi változatát, a sokácok eleit. Bármilyen fáradhatatlan is a szerzetesek munkája, a pap nélküli hatalmas területeket, sem itt, sem az ország egyéb helyein, képtelenek voltak kézben tartani.

17 A megoldást a szükség kínálta. A lakottabb helyeken kiválasztottak egy-egy férfit, lehetett nó's, vagy nó'tlen, és némi eló'képzés után ezekre biz- ták a népet. Működésüket az egyházi hatóság engedélyezte — licet, licentia — ezért a nevük licenciátus. Nem csak Délmagyarországon, magyar és szálv nyelvterületen, hanem az egész országban, még a XVIII.sz. második felében is fennáll ez a sajátos magyar intézmény.

18 A Iicenciátusok egyben összetartó eró't is jelentettek a nép között. Ezért nevelésükre, fejlesztésükre törekedtek a missziósok. Idó'nként összehívták ó'ket és tovább oktatták, korrigálták teendó'iket, miután magukra hagyatva éltek a nép közt. Pap és licentiátus egyidősben nem jut egy helyre, legfeljebb a XVII. századfordulótól lehet helyenként együtt találni ó'ket. Viszont nagyobb helyen esetleg két licenciátus is van egyszerre. Voltak "licenciátus családok", melyeknek több férfitagja különböző' helyen gyakorolta ezt a hivatást. Működésüket éló' tanukkal mutatja be Winkler Mihály, a tolna megyei Sza kadat kanonok plébánosa 1759-bó'l.

19 Winkler, akiró'l Toldy Ferenc az egyik kódexünket is elnevezte, valóságos polihisztor a maga idejében, görög, latin, zsidó nyelvész, numizmatikus, négy templom építés füzó'dik a nevéhez, szűkös jövedelme mellet ő alapította a kaposvári kórházat, gimnáziumot alapított és kezdetben 6 is tartotta fenn ó'ket. Naplót vezetett és megszólaltat benne olyan öregeket, akik még a hódoltság alatti személyes tapasztalatokról tudnak beszámolni: "Lakatlan pusztaság volt erre minden — mondják — Simontornyáig, Pincehelyig, Szekszárdig egyetlen falu sem volt, csak erdó', rét, nádas." De hasznot húztak beló'le, ott híztak a disznaik. Pap helyett tanítójuk volt, licenciátus plébánosnak is hívták, mivel engedélye volt esketni, temetni, beszédeket, vagyis inkább hitoktatást tartani és keresztelni is "prîvato modo", kihagyva az exorcizmust és a szt. olajjal való megkenést. A többi szertartás pótlására Pincehelyre, vagy Szekszárdra kellett menni. Vasárnapon, ünnepnapon a licenciátus össze harangoz ta ó'ket, elmentek a házába, megtartotta velük ott