Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Taksonyi József: Adatok Baranya megye és Pécs XVI-XVII. sz. történetéhez A „PÉCSI MEMORIALE"

"a magyar könyörgést", azaz énekelt, felolvasott, imádkozott velük néhány könyörgést. Nagyobb ünnepeken körmenetben járták körül a volt rác templom romjait. Felolvasásra alkalmas könyvek a missiósok utján jutottak a Iicenciátushoz. Pázmány Péter Imakönyve (1606) és a Prédikációk (1636), Veresmarty: Into' és Tanító levele (1639), Káldi Biblia fordítása, Prédikációi, a posthumus "Istennek szt. Akarattya (1684) nagy hatással volt mindig a hallgatókra, de kedvelték "A Keresztényi Életnek Példája" (1693), külföldi auctorok nyomán fordított és összeállított prédikáció gyűjteményt, melyet "Bétsben a Szent Irás Magyarázó Fó- Doktorok figyelmetesen meg-olvasván, ditséretet töttek és nemegyszer is magyarul kinyomatott Tiszteletes Ur ILLYÉS ANDRÁS Erdélyi Püspök", a bevezetésben írván, hogy "tanítsa az igazokat és együgyű szívűeket". Testvér öcscse, Illyés István, nagyprépost, könyveit is sokfelé forgatták és fó'leg „Sóltáros énekek" (1693) c. gyűjteményét és egyéb népénekeit ismerte az egész ország. Elterjedt volt Taksonyi János: "Az Emberek Erköltseinek és az Isten Igazságainak Tükre" (1640) példatára, amely színes és tó'sgyökeres szókincsével is hatott; Taksonyi fabuláiból irt át Arany János néhány bal ládát.

2U Ilyen irodalom ellenére is, a licenciátus nem tanult ember. Általában tudott olvasni; jó, ha írni is tudott és még jobb, ha némileg a latin nyelvhez is értett. Fáradozásáért a nép fizette. Stóla díjszabásukat először a Pécsegyházmegyei Zsinat (1714) rendezte-,

21 általában 5 krajcár és egy kakas, vagy tyúk. Elég szűkösen éltek. Ruházatuk raláris-szerü, szertartásokon koringet is viseltek. A konszolidáltabb időikben 61< fogadták a népet fölkereső' szerzetest, vagy papot. Ok a későbbi iskolamesterek ó'sei. A Memóriáié aláírásából derül ki eddig ismert legnagyobb létszámuk: 25. Mivel azonban még ismert licentiaturából is hiányzik a nevük, bár a kimutatás teljességre törekszik, valószínűbb, hogy 30 körüli a Iicenciatusok száma. Sok érdemük mellett kiemelkedő' az a szerepük is, hogy a XVII. században meginduló egyházi népének gyüjtó'k — és sokszor avatott szerzó'k remek dallamainak országszerte 61< voltak az eló'énekeseî. A csiki Kájoni - kódex, a Cantus Catholicî címen eló'ször Kisdi (1651), majd Szegedi (1674), Szelepcsényi (1675) gyűjteménye, Illyés: Sóltári énekek (1693), Náray.- Lyra eel estis (1695) és a Magyar Gantionale, Turóczí: Cantíonale XVII. sz-ban kiadott egyházi népénekeinek a Iicenciatusok voltak, néha tájegységi variánsokkal ugyan, fenntar.tói. Amikor Bogisich Mihály, püspök, akadémiai székfoglalóját a zongoránál ülve tartotta meg "Őseink buzgósága" c. énekgyüjteményének egy-egy remeke bemutatásával, az elismerést îs jelentett azoknak a licenciatusoknak, akík közel 200 éven át ó'rizték közvetítették ezt az Európában is egyedülálló énekkincset. A pécskörnyéki Iicenciatusok egy csoportja lépett föl 1692-ben, Radanay püspök és vikáriusa, Máthai Visa János védelmére, egyben P. Terbócz Tamás dominikánus atya és pécsi rendtársai elmarasztalására. Ez az irás bepillantást nyújt abba a harcba, amelyet Radanaynak kellett vívnia püspöksége, egyházmegyéje védelmében.

22 A felszabadító háború letarolt mindent, ami útjába került. Feldúlta azt a viszonylag nyugalmas, szegényes életet, amit a lakosság a török megszállás utolsó évtizedeiben már kezdett megszokni. A változás a felszabadulás lázával ugyan, de megint csak a mult mozgásvonala ira állt: adók, robot, paphiány és