Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. Gyula - Tímár György: XVI. századi dikális konscripcíók Baranya megyéről (1542, 1551, 1564)

zésére fordítanak. Ugyancsak jobbágykapunkint szedik, mértéke 1547 előtt általában egy forint, az (1547:8.tc.) két forintban állapítja meg, később még magasabb lesz. Az (1563:5.tc.) szerint már 3 forint. Később még magasabb is lehet, portánkint négy, öt, hat, sőt kilenc forintot is megszavaznak az országgyűlések, de ennek a kérdésnek vizsgálatába nem merülhetünk, mert ekkor már megváltozik a porta eredeti értelmezése és ez a kor már nem tartozik vizsgálódásaink körébe. Ennek a hadisegélynek a szedéséhez minden esetben az országgyűlés hozzájárulása szükséges. A rendi dualizmus korában ez a nemességnek szinte egyetlen fegyvere, amivel akaratát a királyra tudja kényszeríteni. A két adót a XVI. század folyamán együtt szedik, vagyis a lucrum cameraet beszámítják a hadisegélybe, de mindig elismerik a rendek, hogy a két adónem különböző. (1563:9.tc.) Ez tehát a két adónem, ami az okmányok cimeiJben szerepel. Az (1542:26.tc.) elrendeli, hogy jobbágyportánkint egy forint adót kell fizetni. E szerint a dica ebben az időben egy forint jobbágykapunkint. Ha azonban az elszámolásokat nézzük, azt tapasztaljuk, hogy jobbágykapunkint egy egész és kétharmad forintot fizettek be. Figyelembe kell venni, hogy abban az időben volt olyan pénzegység, ami a dénár harmadrésze, ez a w-vel jelzett pénzegység a bécsi pénz, aminek értéke: 1 w = 1/3 dénár. Tehát a beszedett dica jobbágykapunkint 1 Ft. 66 dénár és 2 w. Ennek nyomát mindenütt megtaláljuk az 1542-es összeírásban. A Fol.l4.b-én ezt olvassuk: Levate p. 298 et fac. FI. 496 Ft. 66 dénár és 2 w-t. Tehát egy portára 1 2/3 forint fizetési kötelezettség jut. Ugyanez világlik ki az ugyanezen kimutatás további soraiból: Solute 496 1/2 p. Fac. Flor. 782 1/2, - azaz: Befizetve: 469 1/2 porta után, ami kitesz 782 1/2 forintot. Talán még szemléletesebb az összeg az 1542.188. számú bejegyzésnél. Bewrewzde községben özv. Weythy Péterné fél portányi adóval hátralékban marad, mert felét kifizette, ami 83 dénárt és 1 w-t tesz ki. Ez az összeg is csak ugy felelhet meg a valóságnak, ha az egész fizetési kötelezettség portánkint: 1 Ft. 66 dénár és 2 w. Ismét az 1542-i országgyűlés rendelkezéseit kell tanulmányoznunk. Az 1542:28.tc. elrendeli, hogy mindazon jobbágyokat, akiknek házaik vannak, örökbecsű szerint fel kell értékelni, „egy jobbágyot negyven forintra." Ennek az örökbecsű értékének hatvanad része minden földesúrnak saját zsebéből, a jobbágyok terhelése nélkül be kell fizetni az indítandó hadjáratra. A 40 Ff hatvanad része két harmad forint, azaz 66 dénár és 2 w. Ez a rendelkezés a nemesség első kísérlete arra, hogy Önmagát megadóztassa. Az adót magát hatvanadnak, sexagesimának nevezték. Más kérdés, hogy az adóbeszedés kulcsa megfelelt-e a törvény intencióinak. A törvény ugyanis határozottan a jobbágyházakat teszi a hatvanad kivetési alapjává, viszont az összeírásból az derül ki, hogy ezt is ugyanúgy kapunkint szedték, mint a dicát. Az viszont nem derül ki, hogy ez az adó nem folyt be, amint ezt Hóman-Szekfü állítja 8 mert azokon a területeken, amelyek még a rendes magyar közigazgatás körébe esnek, ez az adó ugyanolyan mértékben folyt be, mînt a subsidium. Érdekes összeállítás látható az 1542-es összeírásban Baranya megye egytelkes nemeseiről. Ezeknek megadóztatása ugyancsak az 1542-es törvényeken alapszik. Az (1542:29.tc.) elrendeli, hogy az egytelkes nemesek minden ingóságuk hatvanad részével adóznak, kivéve a ruhákat, lovakat és más hadi készül éket.