Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Benkő Péter: Almamellék község parasztságának gazdasági és társadalmi viszonyai a kapitalizmus korában (1848-1945.)

14.651 Korona (5800 kat. holdról), a kifizetett, vagy természetben juttatott munkabérek összege: 55.948 Korona, a profitnak közel négyszerese, ami jelzi e bírtok minimális gazdaságosságát. Somogy megyei birtokaik (16.000 kat. hold) összjövedelme 124.314 Korona, Tehát a bárói család több mint kétszerannyi haszonra tett szert egy év alatt mint amennyiből a puszták 656 proletárja élt.

49 Almamelléken már a 19. század elején létezett iskola, az 1825-ös összeírás megemlíti az iskolamestert.

50 Az 1839-es egyházi összeírok feljegyeztek 70 tanulót (Scholares). Figyelembevéve a 785 főnyi népességet minden 2-3. iskoláskorú gyermek megismerhette az írás, olvasás mesterségét. Az 1870-es népszámlálás részletes adatokat szolgáltat: 250 az írástudó, 287 a félanalfabéta, és 789az analfabéta. Az 1335 főnyi lakosságból több mint fele sem irni sem olvasni nem tud. A falu 790 Jakójából ir, olvas 192, csak olvas 227, irni-olvasni nem tud 371 fő, a felénél valamivel kevesebb. A puszták népességénél már sokkal szomorúbb a helyzet: 58 ir- olvas> 60 csak olvas és 427 analfabéta, az 545 személy több mint háromnegyed része. Oka nemcsak az a tény, hogy az iskola a faluban található, távol a pusztáktól, hanem lakóinak nagy többsége más községből bevándorolt nincstelen, műveletlen emberekből tevődött össze. A férfiak és nők szerinti megoszlás ugyancsak jellemző: írástudó férfi 201, csak olvas 60, analfabéta 413. A nők közül 49 ir, olvas, 227 féanalfabéta, 385 sem irni sem olvasni nem tud. Az 1881-es összeírás szerint a népesség számbeli stagnálása mellett az irni- olvasni tudók létszáma az 1870-es 250-ről 300-ra növekedett. A századfordulóra a község népességének már nagy többsége ismeri az irás- olvasás művészetét. 1907-ben gazdasági ismétlő-iskolát állítanak fel, ahol a hat elemi osztály elvégzése után a fiuk két évig gyümölcstermesztést, a lányok főzést tanultak. Ugyancsak a századforduló utáni évtizedben lesz kéttanerős az iskola. 1903-ban népkönyvtárat, a dolgozó anyák gyermekei részére munkaidényre menhelyet létesítenek.51 A cselédség létviszonyainak romlására utalnak a századforduló után mind gyakoribbá váló munkabeszüntetések és kivándorlások. 1905-ben aratósztrájkot jegyeznek fel Szentmárton- és Terecsenypusztán, amelyek csak időlegesen hoztak eredményt, ha ugyan hoztak. A szervezetlen agrárproletárok a válságból számukra kivezető utat a menekülésben látták, vonzották őket a tengerentúlról visszatérők elbeszélései. Almamellékről 1904-es év második felében még csak egy, 1905-ben már 14 személy vándorolt ki. 1900 és 1910 között a község népessége 118 fővel csökkent (ebben az egyke is szerepet játszott). A Szigetvári járásban Almamellékről vándoroltak ki legtöbben, ugyanakkor megyei viszonylatban ebből a járásból a legkevesebben. Míg a puszták népességének csökkenését elsősorban a kivándorlás okozta, a birtokos parasztság sorait az egyke ritkította. 1896-ban a falu lakóinak születési arányszáma 5,14 %, 1914-ben 2,02 %, a pusztákon a különbség már nem ilyen éles: 4,2 5-ről 3,71 %-ra esik vissza a két évtized alatt.

52 A népességcsökkenést még tetézi az első világháború pusztítása, amely még tovább mélyíti a szociális problémákat. V. Adatok a község 20. századi fejlődéséhez A század első harmadában a művelési ágak szerkezete némileg megváltozik a következőképpen: 53