Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Benkő Péter: Almamellék község parasztságának gazdasági és társadalmi viszonyai a kapitalizmus korában (1848-1945.)

ban 10 egyszobás, valamint 96 kétszobás, 2 háromszobás és 1 hatszobás ház állt. Összesen 109, meg 1 sátor (a pásztoroké). A hatszobás a gazdatisztek lakása. A falu lakóinak száma 790, a kiscsaládoké 167. Tehát egy lakásra 7-8, egy szobára pedig 3-4 személy jut. Az egyszobások külön konyhával rendelkeznek, a két- háromszobások pedig közösét használnak. A lakóházak száma egészen az 1920-as évekig nem változik. 1890-ben és 1914-ben is 108, legfeljebb hozzá- vagy újjáépítés fordul elő. A jelenlegi templom 1890-ben épült.

45 A puszták közül Szentmártonban és Szentegyeden már 1848. előtt néhány évvel épült egy- két lakóház a majorsági központokban. Nagyobbmérvü építkezés, valamint Korcsány- puszta kialakulása csak az 1860-as években kezdődött. Az 1850-es években csatlakozott Terecseny. Lukafa-puszta ugyancsak ekkor épült tovább. Szentegyeden, Szentmártonban és Korcsányban kizárólag, Lukafán pedig nagyrészt az uradalom épített bérházakat. Összesen 19-et, 73 lakással (egyszobás, két családnak közös konyhával). Lukafán 12 kunyhó régebbi. A puszták 62 lakóépületének 104 szobájában és a 14 kunyhóban 116 család, azaz 545 személy élt. A szobánként 4-5 családtag már ekkor is kedvezőtlenebb körülmények között volt, mint a falusi parasztság. Az 1881 -es összeírás szerint a pusztai lakóépületek száma 70, 1914-ben 90, az utóbbi évtizedekben elsősorban családi lakóházak épültek. A 20. század elejére némileg megemelkedett az egy szobára eső személyek száma, 1900-ban 5-6 főre.

46 1870 és 1900 között a gazdasági cselédek létszáma 314-ről 129-re, a napszámosoké 258-ról 168-ra csökkent, viszont az előbbiek kizárólag, az utóbbiak nagyrészt a pusztákon laktak, ahol 1870-ben csak 54 gazdasági cseléd, és 160 napszámos élt. Az utóbbiból 1900-ban 140. Megjegyzendő, hogy a munkások egyharmada (55 fő) 16 éven aluli. A puszták népessége 1870 körül még elsősorban fiatal, nemrég bevándorolt agrárproletárokból állt. A 20. század elejére létszámuk másfélszeresére nőtt, de a lakások száma nem volt kielégítő, ezért már nagycsaládok éltek egy szobában, vagyis három nemzedék. A pusztaiaknál az eltartottak tömegét elsősorban a gyerekek, a falusi parasztoknál inkább az öregek tették ki. A századfordulón a nagybirtokon megjelenő gépek, a lelassult építkezés és erdőirtás a munkaerőkereslet relatív csökkenéséhez vezetett a lakosság növekedéséhez képest, ami kedvezőtlenül érintette a cselédség létfeltételeit. Az életszínvonal romlásához hozzájárult az ís, hogy 1910-re a kivándorlások következtében a gazdasági és házicselédek, valamint a napszámosok létszáma 268-ra csökken az 1900-as 297-ről. Az eltartottak száma viszont 400 körül maradt. A birtokos parasztságnál 215 keresőre (birtokos és segítő családtagra) 242 eltartott esik.

47 A Biedermannok mozsgói uradalmában (tehát Almamellék pusztáin ís) egy felnőtt férfi napi munkabére az évszaktól függően: 180 és 123 (megyei átlag 184-98), a dolgozó nőké 100-73 (125-71), a gyermeki munkaerő ára 77-A7 (Somogyban 84-49) fillér között mozgott 1904-ben. Szentmártonban egy nős gazdasági cseléd évi illetménye 448 Korona, melyből 60-at kapott készpénzben. A különbség fejében 1200 négyszögöl szántóföldhasználatot, 150 négyszögöl kertet művelhetett, az 1900-as évek elejéig 2 sertést és 1 tehenet tarthatott, 12 kocsi fát, 20 kg sót és 13,4 q gabonát kapott természetben. Számításaim szerint a feltételek kedvezőtlenek, mert csak az utolsó három tétel jelentett tényleges anyagi segítséget, értéke pedig nem érte el a készpénzben ki nem fizetett 388 Koronát. A női gazdasági cseléd évi illetménye 300 Korona, melyből 160-at éllemezése fejében levontak (I).

48 1910-ben a Biedermannok almamelléki uradalmából származó évi bevallott tiszta jövedelem