Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Benkő Péter: Almamellék község parasztságának gazdasági és társadalmi viszonyai a kapitalizmus korában (1848-1945.)

1547 személy. Ettől kezdve három évtizeden keresztül a puszták lakóinak száma is fogy. 1910-ben 1429, 1925-ben pedig 1301 fő Almamellék lakossága.

42 A nemzetiségek (anyanyelvi csoportok) számarányainak alakulása 1715-től követhető, amikor is 8 magyar és 1 délszláv, 1720-ban .7 magyar és 2 délszláv család lakta a községet. 1767-ben többségük délszláv nevü, a tabella is horvát nyelven íródott, akárcsak az 1780-as, amely már megjelöli az 1770-es években bevándorolt 25 német családot is. Ettől kezdve a község három nyelvű ahol a magyarság az 1800-as évek derekáig elenyésző kisebbséget alkot. Részletes adatokat az 1839-es egyházmegyei összeírás nyújt: 420 horvát, 335 német és 30 magyar. Csorba József Somogy vármegye főorvosa szerint lakói 1852-ben "sokac-szlávok, de tudnak magyarul". A németekről nem beszél, viszont a szlávok lassú el magyarosodása már megindult. 1880-as népszámlálás, már a csatlakozott és az újonnan benépesült pusztákat is figyelembevéve jelöli meg a nemzetiségek arányát. Az 1343 főnyi lakosból: német 750, magyar 462, délszláv 122, és cigány 19. A felénél több német, egyharmada magyar és kevesebb mint egytizede délszláv. A horvátok nagyrésze el magyarosodott, bár számukat növelték a puszták uj telepesei. A németek lélekszáma elsősorban Lukafa és Terecseny- nagyrészt - sváb lakóival növekedett. Számarányuk azóta sem volt abszolút többségben. Az 1900-as népszámlálás szerint az 1547 lakos közül 777 magyar, 730 német és 40 egyéb (főként cigány) nemzetiségű. A századfordulóra tehát a délszlávok teljesen el magyarosodtak, a természetes szaporodást is elsősorban ők adták. A németség létszáma viszont valamelyest csökkent, nem a beolvadásuk, hanem a természetes szaporodásuk hiánya miatt. Az 1910-es népszámlálás már a kivándorlások és az egykerendszer következtében megfogyatkozott lélekszámot tükrözi: 1429 főt, melyből 699 német, 663 mggyar, 1 szlovák, 1 horvát és 65 egyéb (cigány) anyanyelvű. A németséget elsősorban az egyke, a magyarok sorait pedîg a kivándorlás ritkította. A magyarok legnagyobbrésze a pusztákon élt cselédsorban, főként Szentegyeden, Szentmártonban, Néhányuk a faluban lakott, többnyire földnélküli napszámosok, vagy iparosok. A németek nagyobbrésze a falu birtokos parasztságát adta, akik között csak egy-két magyar anyanyelvű gazda akadt. A puszták közül Terecsenyben teljes mértékben, Lukafán pedig részben laktak német családok, akik az uradalomnál találtak megélhetést, mint napszámosok. Természetesen a község közéletében a falusi németség játszotta a vezetőszerepet, ezért is mondhatta Csánki Dezső 1914-ben, hogy "az utóbbi fél évszázadban szerbből németesedett el" Almamellék.

43 A lakásviszonyok fejlődéséről és a házak számának alakulásáról az 1784-87-es II. József-féle népszámlálás óta juthattunk közvetlen adatokhoz. Az 1715- és 1720 -as népszámlálási eredményekből arra következtethetünk, hogy 9 lakóházból, vagy inkább kunyhóból állt a falu. A 18. század folyamán a családok számával párhuzamosan növekedett, 1784-re elérte a 78-at, amely pontosnak vehető. (A II. Józsefféle összeírás szerint a nagycsaládok száma 96). A lakások egy helyiségből álltak, amelyek az étkező- és hálószoba szerepét is betöltötték, lényegében kunyhók. Az 1780 és 90 között néhány évig két templom is állt a községben, a régi és az uj. A Kisutca (nem is szólva az Ujutcáról és az Újtelepről) még nem létezett. A mai felsőfaluval párhuzamosan (a templomtól Északra) még egy utca húzódott, a mai Korcsány-felé vezető ut és a Felsősor kertjei között.

44 A 19. század elején megjelentek a kétszobás házak, természetesen még vályogfalakkal és zsupptetőkkel. Az 1828-as népszámlálás 96 lakóépületet és ugyanannyi nagycsaládot (átlagosan 8-9 családtag, három nemzedék) jelölt meg. 1870-re a falu13 97