Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Benkő Péter: Almamellék község parasztságának gazdasági és társadalmi viszonyai a kapitalizmus korában (1848-1945.)

jai, vagy a kisbirtokosok családtagjai alkották, mindössze 54-en voltak a pusztákról, elsősorban Szentmártonból és Szentegyedről. A 258 napszámos nagyrészét Terecseny és Lukafa adta, csak 98-an laktak a faluban. A cselédség a volt zsellérekből és a továbbiakban földtelenné váló parasztokból, majd egyre nagyobb számban a vidékről bevándoroltakból került ki. A kisbirtokosok még nem tudtak megélni féltelkes földjeikből, ugyanakkor igyekeztek a kezdetben jó kereseti lehetőséget, biztos jövedelmet nyújtó cselédi pozíciókhoz jutni. A puszták, elsősorban a szántóföldektől és az irtásoktól messzefekvő Terecseny és Lukafa lakói kénytelenek voltak - más kereseti lehetőség hijján (ugyanis a lukafai üveghuta az 1850-es évek elején megszűnt) - napszámba járni az uradalomhoz. Ebben az időben még nem különült el élesen a nagybirtok a falusi parasztságtól oly mértékben, mint később. Ezt bizonyítja, hogy a gazdatisztek még a faluban laktak. Megnőtt az iparosok száma is (53 fő), és az 1872-ben megnyitott első kaposvári vasút is segítette a további fej— lődést.27 A puszták lakói még jelentős állatállománnyal rendelkeztek, Terecsenyben és Lukafán 3 egylovas, 18 kétlovas, és 1 négylovas, valamint 16 egytehenes, 4 kéttehenes, és 8 gazda pedig 3 vagy több tehénnel rendelkezett. Elsősorban igásnapszámot végeztek állataikkal az uradalom részére. A nagybirtok majorsága kevés (kb. 30) tenyészlovat és 70 svájci szarvasmarhát bírt, a napszámosok tehenei mind szilaj fajták. A pusztákon majorsági tulajdonban a cselédek igavonásra kizárólag szilajökröket használtak. Szentegyeden 25-öt, Szentmártonban 37-et, valamint 42 borjút tenyésztettek. Az uradalom egyik legfontosabb jövedelemforrása a 19. század végéig a juhtenyésztés. 1870-ben 3 581 nemesitett egyedet jegyeztek fel. A puszták lakóinak még jelentós jövedelemforrása az állattenyésztés, igy a mintegy 450 sertés, és a kb 70-80 méhkas.28 A 19. század végén az ezer kat. holdnál nagyobb gazdaságok az ország összes mezőgazdaságilag hasznosítható földjeinek egyharmadát tették ki (1895-ben 32,96 %-át). Almamellék nagybirtokosa, Biedermann Rezső tulajdona 5 122 kat. hold, a község 7861 kat. holdas területének kétharmada (65,15 %-a), a somogy megyei átlagnál is nagyobb, amely kb. 50 %. Biedermann Ottó 707 kat. hold birtokkal rendelkezett, a község területének 9 %-ával. A bárói család Almamellék háromnegyedét magáénak mondhatta, a megyében fekvő birtokaik összterülete 16 ezer kat. hold. Az uradalmi földek túlsúlyát elsősorban az erdők adták, melyeknek 90 %-át birták, nem számítva azt a 190 kat. holdat, melyet a század végén megvásárolt egy gorösgali földbirtokos, Nádassy Kálmán. A szántóföldek mintegy 60 %-a, a rétek és a legelők 60-70 %-a ugyancsak a Biedermannok tulajdona. A 19. század közepétől a végéig szántóföldjeik területét háromszorosára (1700 kat. holdra) növelték az erdők rovására, amelyek még ekkor is az urasági földek több mint felét tették ki. (3 200 kat. hold). A rétek és legelők (450, illetve 380 kat. hold) ugyancsak az erdőirtások, valamint a folyószabályozások eredményei, a mocsaras területeken pedig halastavakat hoztak létre. A szőlőknek és kerteknek viszont közel sem volt olyan jelentősége mint a birtokos parasztoknál 29 A mezőgazdaság századvégi válsága nem hagyta érintetlenül a községet sem, s arra késztette az uradalom intézőit, hogy a termelt javak minőségében szerkezeti változásokat hozzanak, és a gazdálkodást belterjesebbé formálják. Csökkentették a gabonák vetésterületét és a külterjes állattenyésztést, előtérbe kerültek az ipari- és takarmánynövények, fokozták a szervestrágyázást, de műtrágyát még nem alkalmaztak. A növekvő termésmennyiségben és minőségben lényeges szerepet játszott a