Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Benkő Péter: Almamellék község parasztságának gazdasági és társadalmi viszonyai a kapitalizmus korában (1848-1945.)

gépesítés. Az 1895-ös és az 1910-es statisztikai adatok szerint már alkalmaztak 1 mozgó gőzgépet (lokomobilt), 1 gőzekét, 2 járgányt, 4 aratógépet, 4 vetőgépet, 4 rostagépet is a régebbi szerszámok mellett.

30 Az 1900-as népszámlálás idejére a gazdasági cselédek létszáma 129-re csökkent az 1870-es 314-ről (már mind a pusztákon laknak). A munkások (napszámosok) száma 140 főre csökkent 258-ról. A községi iparosok alig szaporodtak (53-ról 62-re). Az 1910-es összeírás már csak 108 gazdasági cselédet jelöl meg, valamint 148 napszámost és 63 iparost.

31 A takarmánytermesztés lehetővé tette az állattenyésztés lassú bel terjesedését. A szarvasmarhaállomány felét méq mindig az igavonó szilaj-ökrök tették ki, számuk, az 1870-es 62-ről, 1910-re 117-re emelkedett, ellenben a fejőstehenek nagyrésze már nemesitett fajta, Napi 700 liter tejüket Pécsre szállították. A lóállomány nagy része értékesítésre tenyésztett csikó. A sertések száma 1870 és 1910 között háromszorosára nőtt, a juhállomány viszont a kereslet megszűnése miatt jelentéktelenné zsugorodott. A szántóföldi takarmánynövények vetésterületének növekedése ellenére megmaradt a legeltetés és a rétiszéna döntő szerepe az állattenyésztés területén.

32 A községi állatállományból az uradalmak kisebb résszel bírnak mint a falusi parasztok. A szarvasmarhaállomány kevesebb mint fele, a lóállomány nem egész egyharmada, és a sertések egyötöde a Biedermannok tulajdona. Juhállományból való részesedésük 99-rŐl 20 %-ra csökkent. Az állatok fajfaminősége az egy állatra jutó nagyobb megművelt terület, a több takarmány következtében sokkal jobb mint a kisbirtokosoké. Az erdőgazdálkodás jelentősége csökkent más ágazatokhoz képest, de abszolút értékben erősen megnövekedett. Elsősorban tűzifát és épületfát szállítottak a városoknak és az alföldi kereskedőknek. " Deszkametsző-pusztán" - nyár kivételével - egész évben dolgozott a gőzfürész. Ősszel vadászok keresték fel a vadban bővelkedő rezervátumot. A tavakban tenyésztett halakat Pécsett és Budapesten értékesítették. A századfordulón megnyílt szigetvár-kaposvári és a pusztákat egymással, valamint az almamelléki állomást összekötő vasút és az ugyancsak ekkor megnyílt posta és távíró "közelebb vitte" az uradalmakat a piacokhoz, igy lényegesen megnövekedett a Biedermannok almamelléki birtokairól származó jövedelem. III. A község birtokos parasztságának differenciálódása a 20. század elejéig Az 1840-es években Almamelléken 74 telkes jobbágy és 25 zsellér élt,

33 1848-tól teljes jogú tulajdonuk az úrbéri telkeik és a belső területek. A volt telkesjobbágyok egyenként 11 és" 1/2 magyar hold szántóval, 4-5 kaszás (magyar hold) réttel, és 1/2 magyar hold belsőséggel szabadultak fel. A zsellérek csak a házukat és kert^ ;üket tarthatták meg (már akinek volt), mert az általuk müveit földek nem úrbéri hanem majorsági jellegűek. Az 1844-45-ös legelőelkülönités, és az 1858-as erdőkihasitás után a paraszti közösség tulajdona 447 magyar hold legelő és 104 1/2 magyar hold erdő. A tőkés gazdálkodás kezdetén a birtokos parasztok a község területéből a szántóföldek és a kertek nem egész 2/3-át, a rétek legnagyobb részét, a legelők több mint 4/5-ét, és a szőlők teljes egészét mondhatták magukénak. A továbbiakban létfontosságú erdőknek mindössze 1,5 %-ával rendelkeztek. Míg az ura-» dalom lényegében erdőtartalékaiból biztosította további - a korszakban általános extenzív-fejlődését, addig a parasztságot korlátozta a földtartalék hiánya. Igy a falu lakossága az 1850-es és az 1910-es évek között a mintegy 850 főről, közbenső csökkenés, illetve hullámzás után 738-ra esett vissza.

34 Ugyanakkor azt sem lehet