Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

FORRÁS ISMERTETÉSEK - Katona Imre: A Zsolnay-eozin kialakulása a korabeli dokumentumok tükrében

KATONA IMRE: A Zsolnay-eozin kialakulása a korabeli dokumentumok tükrében A fémfénnyel irizáló lüsztert már a XI. században ismerték Keleten. Az arabok honosították meg Spanyolországban. Előállítását tólük sajátították el az olaszok a XIII. század közepén. Itáliában Deruta műhelyében állították elő első izben a XV. században, majd a gubbioi műhelyben foglalkoztak ilyen kerámia készítésével. Az Iparművészeti Múzeumnak számos irizáló spanyol-arab (hispano-moresk) kerámiája van. Gyűjteményünkben azonban ezek mellett egy gubbioi tál is található Giorgio Andreoli műhelyéből. A hagyomány szerint, melyet Míhalik József, Radisics Elemér és Csányi Károly Őriztek meg, - Wartha erről pattintott egy paránykát a vegyelemzéshez. A hagyományt a művészettörténész Lyka Károly egyik Zsolnay Vilmosról irt emlékezésén kívül a leirókarton is megőrizte. A szakemberek előtt azonban ez naivitásnak tűnik, mi pedig azért nem foglalkozunk vele, mert a tálat csak 1893. második felében vásárolta az Iparművészeti Múzeum a párizsi Spitzer-féle aukción. Wartha viszont - mint alább látjuk - már 1891-ben kiállításon szerepelt fémmázas kerámiáival. Az is nehezen érthető, - amit egyébként tőle tudunk még 1899-ből "hogy a ritka darab szorgalmas tanulmányozása volt elsősorban oka annak, hogy ezen technika utánzásával gyakorlatilag Ís foglalkoztam". (Az olasz keramika remekmüvei a renaissance korában. Akad. Ért. 1899. 301.1.) E kijelentésével mintha azt hangsúlyozná, amit az 1905-ös kiadású Ráth-könyvben állit (617.1.) hogy t.i. csak 1893-tól foglalkozik fémmázakkal, holott 1891-ben már mint ilyen kerámiák sikeres előállítója szerepel az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán. 1892-ben nem, de 1893-ban már másodszor szerepel önálló kiállítóként. Másrészt Wartha e leírásában sem állítja, hogy vegyélemzéssel jutott volna felismerése birtokába. 1899-ben a Tudományos Akadémián tartott expozéjában Picolpasso feljegyzéseinek tulajdonítja a fémmázak sikeres előállításának fő érdemét, s csak alig említi Deck-et, akinél pedig - mint ezt még 1892-ben megjegyezte - "találunk némi útbaigazítást, de egyúttal figyelmeztetést is, hogy eme szép fémfényü áruk előállítása nehézségekkel jár és a siker nem mindig biztos." Martha JenŐ szerint Picolpasso egy-két leírásán túlmenően "főleg saját zseniális analízisei és synthézisei alapján" jutott a nyomára Andraoli eljárásának. Saját írásai szerint mindenekelőtt a készítés nehézségeit, a véletlen szerepét - tehát elsősorban negativ adatokat - sikerült megtudnia Picolpasso tói, ugyanúgy, mint Decktől. Előbb arról beszél, hogy Andraoli a lüszterek készifésmódját titokban tartotta, "ugy hogy kortársai Gubbióba küldték kész majolika tárgyaikat, hogy mastro Georgio azokat csillogó lüszter színeivel díszítse. A valóban sikerült darabok száma nem igen nagy és előállításának költsége legjobban ki-