Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

FORRÁS ISMERTETÉSEK - Katona Imre: A Zsolnay-eozin kialakulása a korabeli dokumentumok tükrében

tűnik Picolpasso ... azon megjegyzéséből, hogy Andreoli nagyon meg volt elégedve, ha lüszterező eljárásának alávetett 100 db majolika tárgy közül hat darab a rubin­vörös fémfényt mutatta "mert azokat a darabokat aztán egyenlő sulyu arannyal fizet­ték meg." Majd ebben összegezi tapasztalatait: "...Picolpasso munkája révén köz­tudomássá vált, hogy a fotényezo a lüszter előállításában maga az égetés mivolta." Wartha 1899-es akadémiai exposéjában is olvashatjuk, hogy a' fémlüszterrel folyta­tott első kísérleteit "kisebb méretű kapellás próba-kemenczében" saját laboratóriu­mában végezte, de későbben alkalma nyilt a módszert a Zsolnay féle pécsi gyárban nagyobb mértékben kidolgozni. "Ebben a tanulmányban ugyan nem, de a Ráth-féle Agyagművesség c. fejezetében azonban már évszá­mokkal támogatja állításait." A Zsolnay-féle gyárban 1896 óta saját kísérleteim alapján a Gubbio-lüszter színek előállításával foglalkoznak s amellett "a chinai vörös "flambe", díszítést is nagy tökélyre vitték. Kísérleteimet már 1893-ban kezd­tem a Műegyetem chem. technológiai laboratóriumában és későbben a gyárban foly­tattam. A gyakorlatilag teljesen kidolgozott eljárás az 1900-i párisi kiállításban a közönség figyelmét nagy mértékben magára vonta." Tehát e szerint a Zsolnay-gyár­ban 1896-tól készül un. Wartha-eozin és rouge flambé. Az Iparművészeti Múzeum Zsolnay-gyűjteményében számos korai fémmázas edény van. Közülük több 1896, mitöbb 1893 előtt került gyűjteményünkbe. Igy pl. Zsol­nay Vilmos 1893-ban a Múzeumnak ajándékozott kulacsát is fémmáz borítja, és ugyanígy azt a kisméretű lopótök-formájú edényt, melyet Szalay Imre adott a múzeumnak 1893-ban, s amely a leltárkönyvben ugy szerepel, mint amelyet 1892­ben készítettek. Lehetne még sorolni a példákat, de az elmondottakból is kiderül, hogy már a 90-es évek elején készültek fémmázas edények a Zsolnay V. pécsi gyárában. Ezt bizonyítja az is, mely szerint Zsolnay Vilmos az Iparművészeti Tár­sulat 1891. évi karácsonyi kiállításán szerepelt először fémfényü kerámiával. Ha eh­hez még hozzávesszük, hogy az első sikeres példányok előállítását hosszú hónapok fáradtságos próbálkozásai kísérletei előzték meg, akkor ugy merül fel a kérdés, mi történt Pécsen a Zsolnay gyárban 1890 és 1896 között? Ha nem Wartha, akkor ki volt az, akinek a segítségével folytak az eozin-előállitási kísérletek? "Az eozin - mely szinpompájánál fogva Eostól, a hajnal istennőjétől nyerte a nevét - egy lüszterrel átfuttatott majolika-anyag" - irta Sárosi Bella 1901-ben. Felfedezésének dicsőségét mindeddig Wartha Vincének tulajdonítottuk. Állítólag Wartha 1891-ben és 1892-ben többször járt Pécsen Zsolnay Vilmosnál. Valószínűleg ekkor született meg benne az elhatározás, hogy kikísérletezzék azt a rubin és ezüst fényű fémmázt, amelyet a Zsolnayak által gyűjtött közel keleti kerámiákon látott. Pap János szerint (Magy. Üveg- és Agyagujság, 1907. nov. 1 ) nem Wartha for­dult első ízben Zsolnayhoz, hanem Zsolnay Vilmos kereste fel személyesen Buda­pesten Wartha Vince műegyetemi tanárt, aki "éppen az olasz Georgio Andreoli el­veszett rubin lustere-ének fölfedezésével foglalkozott." Zsolnay azonnal felismerte annak rendkívüli értékét, a gyártási titkot megszegve, éjszakáit nappallá változtat­va, testtel és lélekkel hozzákezdett ezen legújabb technika fejlesztéséhez, s rövid 3-4 év alatt oly tökélyre emelte, hogy a világ szakembereinek csodás bámulatát és elimerését vívta ki maga számára." Egyik centenáriumi emlékbeszéd szerint (Márton Jenő: Zsolnay. Agyagipar, 1909. jan. 1.) Zsolnay Vilmosnak " 1893-ban dr. Wartha Vincével, a XV. századbeli gubbioi mesterek fém fényű, .aranyos és ru­binvörös zománcait kutatva, sikerül az annyi neves keramikus által hiába keresett titkok nyitjára jönnie. A zománcokban fémoxidok hathatós reduktiójávai első ered-

Next

/
Oldalképek
Tartalom