Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

TANULMÁNYOK, FORRÁSISMERTETÉSEK - SZINKOVICH MÁRTA: A tanácsülési jegyzőkönyvekről. (1950-1954)

A szociális gondoskodás mértékeiről is számadatok számolnak be. (Szociális otthonok férőhelyeinek növekedése, a szegény betegek gyógyszer és kórházi ápolási költségeire fordított kiadások növelése, bölcsődék, szülőotthonok, egészségvédelmi körzetek megszervezése, egészségházak kiépítése stb. ) A fejlesztés felfelé ivelő tendenciáját jól mutatja a záróév: 1954, amely minden téren további előrehaladásról számol be. Az 1954. évi márc. 3. -i tanácsülés terv-előterjesztéséből idézünk egy részt: "Dolgozó népünk egészségének megóvása, a betegségek megelőzése, fokozottabb orvosi felügyelet és szociális gondoskodás terén is jelentős fejlesztés mutatkozik a mult évivel szemben. A tanácsi kórházak kiadási végösszeg fél millióval több lett - a rendelőintézeteknél alkalmazott orvosok napi 429 fogadó-órája 55 7 órára emelkedett, a rendelőintézetek kiadási végösszege a mult évihez viszonyítva 1 200 000 Ft-tal nőtt meg. A tüdőgondozó intézetek napi 59 óra helyett 75 órát, a bőr- és nemibeteggondozók napi 2 7 óra helyett 36 órát rendelnek. . . A körzeti orvosi ellátás kiadásait egymillió forinttal emeltük meg. A területi bölcsődék ágyszáma 149-ről 23 7-re emelkedett, 3 idénybölcsődét egész éves bölcsődévé fejlesztettünk. A bölcsődékre 1 600 000 forinttal többet irányoztunk elő a mult évinél. A szülészeti ellátás kiadásaira egy és fél millió forintot fordítunk. Az anya- és gyermekvédelem és iskolaegészségügy kiadásait 800 000 Ft-tal emeltük meg. Emeltük szociális otthonaink számát és az ezzel kapcsolatos kiadásokat 6 millióról 11 millió forintra. " A felsorolt témák és adatok, amelyeket fentebb kiemeÉünk a jegyzőkönyvek anyagából, természetesen megközelítően isem mutatják be teljességében a Baranya megyei Tanács négy éves testületi tevékenységét sem államhatalmi, sem igazgatási, irányítási vonatkozásban. Célunk nem is a teljesség volt, hanem az, hogy felhívjuk a figyelmet a szocialista építőmunka helyi forrásainak egyik legfontosabbikára, és bemutassuk, milyen jellegű adatokat találhat a történész a megyei szintű irányitó testület tanácskozásainak, a tanácsüléseknek irásos dokumentumaiban, a tanácsülési jegyzőkönyvekben. Jegyzetek 1/ Ezek a jegyzőkönyvek, ha csak valami előre nem látható véletlen folytán még elő nem kerül a másolati példányok egy-egy darabja, pótolhatatlanok. A megyei tanácsülések első példányai, amelyeket annak idején a Belügyminisztériumba, majd a Minisztertanácshoz kellett felküldeni, az Országos Levéltárban nyertek elhelyezést, ahol az 1956-os ellenforradalom idején elégtek. 2/ A probléma a fordulat évében kezdett jelentkezni. A közigazgatás demokratizálására tett intézkedések következtében meggyorsult és mennyiségileg is megnövekedett az uj, népi káderek bevonása a közigazgatási munkába. Ezzel egyideüleg a közigazgatási munka tartalmában és stílusában is olyan változások következtek be, amelyek komoly erőfeszítés elé állították a gyakorlott, az ügyviteli munkában jártas közigazgatási embereket is. 1949-től kezdve a minisztériumok egyre több központi utasítással árasztották el a megyéket, amelyek ezeket a rendelkezéseket továbbították a főjegyzőkhöz, azok pedig a községi jegyzőkhöz. Baranya vármegye alispánja 1949 őszén egy póthitel-kérelmet terjesztett fel, amelyet azzal indokolt, hogy "A vármegye központjában nem múlik el nap, hogy a jegyzők részére valamilyen körrendeletet ne adjanak ki, sőt van olyan nap, hogy többféle körrendelet kiadása válik szükségessé. Tekintettel arra, hogy Baranya vármegye 297 községből áll, az Írásbeli körrendeletek kiadása rengeteg papiros fogyasztással jár." (Alisp. Kcs. sz. n. ) A községi jegyzőkre nemcsak olyan soron kivüli feladatok elvégzése nehezedett, mint a választások előkészítése és a népszámlálás lebonyolítása, hanem igen nagy mértékben megnőtt (egyébként - minden szinten -) a gazdasági jellegű adminisztráció. 1949-ben már minden gazdának egyéni termelési ütemtervet kellett készíteni, ezeket a jegyző egyesitette, ő állította ki a gazdalapokat, ahol különböző kivetési kulcsokat kellett alkalmazni, köteles volt az aratási, behordási, cséplési, begyűjtési versenyt ellenőrizni és mindezekkel kapcsolatban egyrészt politikai munkát