Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

TANULMÁNYOK, FORRÁSISMERTETÉSEK - KOPASZ GÁBOR: A pécsváradi közalapítványi iratok

Ismeretes, hogy Vak Bélát 1129 táján két évig a pécsváradi apátságban rejtegették. A későbbi királyok a pécsváradi apátság alapitó levelét többször megújították, érvényesítették. Az apátság kezdettől fogva, mint hiteleshely működött, vagyis rendelkezett közhiteles pecséttel, okiratba foglalta a különböző felek által előtte megkötött jogügyleteket és az általa őrzött okiratokról hiteles másolatokat adott ki. Hiteleshelyi körpecsétjén 1338-ban Szent-Benedek ülő alakja látható, s a pecsét körirata: "Sigillum Capituli Waradiensis". 1/ A pécsváradi apátság 1015-ből keltezett alapítólevele a következő helységeket sorolja fel, mint az apátság birtokait: Fancsal, Csomor, Zumba, Szakszard, Hsán, Bátatő, Kölkedi, Daluc (Dályok), Csávás, Velente, Szejk, Szerű, Babarc, Nadojcsa, Gyós, Nógrád, Gurumbona, Szedlok, Nivegy, Szilágy, Pól (Pál), Somló, Szántó, Mikuse, Várasd, Kulcsod, Hetény, Várkony, Kövesdi, Beliz, Sevenye, Hirig, (Hird), Kovásséde, Ormánd, Marton, Pereked, Berkesd, Solyág, Hagymáskér, Nevegy, Pécsvárad. Az 1335-36. évi pápai tizedlajstrom a következő plébániákat emliti a pécsváradi apátság területén: Pécsvárad, Hetény, Nádas, Kátoly, Fehéregyháza, Szentjános, Babarc, Pereked, Nivegy, Komlód, Hird. Ezen községek plébánosai közül a babarcinak, komlóinak, perekedinek, pécsváradinak hiteleshelyi eljárásra is megbízatása volt abban az esetben, ha a konvent tagjainak egyéb elfoglaltsága volt. 2

/ Az 1542. évi dikális összeírás szerint Pécsvárad, Martonfalva, Nádasd, Ormánd, SzentJános, Szűr, Szilágy és Várasd még fizették a pécsváradi apátnak a jobbágyi járandóságokat, pedig ekkor a pécsváradi járás területén már igen erős volt a török befolyás, éppen azért e községek közül az összeírás csak azokat hívta fel fizetésre, akik a török közelsége miatt még tudtak adót fizetni. Érdekes megemlíteni, hogy ebben az évben Fráter György volt a pécsváradi apát. A következő évben, vagyis 1543-ban pedig a török végleg birtokába vette egész Baranya megyét. A pécsváradi apáti javadalom a török hódoltság időszakában csak puszta cim volt, mert az apát nem tartózkodhatott Pécsváradon, az uradalom községei pedig szolgáltatásaikat nem fizethették. A hódoltság utolsó időszakában az apát azonban már felvette az összeköttetést jobbágyközségeivel, a török kiűzése után pedig ezeket újra egészen birtokába vette. 4/ Amikor 1656-ban Bartók István zólyomi főesperest nevezték ki pécsváradi apáttá, előkeresve a régi okleveleket, mintegy 50 baranyai helységről állította, hogy a pécsváradi apátság birtoka. 1659-ben már annyira enyhültek a viszonyok a hódoltsági területen, hogy a pécsváradi apát nemcsakhogy kapcsolatot tartott az apátsághoz tartozó községekkel, hanem bérbe is adhatta Pécsvárad, Patacs, Babarc, Hosszuhetény, Ormánd, Vasas, Hird, Lovászhetény, Szebény, Szűr és Fehéregyháza helységeket. Ebben az időben az apát már állandó levelezésben állott az apátság községeivel. Ezek a levelek olyan hangulatról tettek bizonyságot, hogy a nép reménykedett a törökök mielőbbi kiűzésében. A török alóli felszabadulás utáni években és a XVIII. század elején a pécsi püspökség hosszú pert folytatott a pécsváradi apátság ellen azt állítva, hogy Hosszuhetény, Martonfa, Nagypál, Szenterzsébet, Kától, Geresd, Nádasd, Mohács, Berekalja, Ormánd, Szellő, Marok, Alsóhimesház és Felsőhimesház helységeket az apátság törvénytelenül tartja birtokában, mert ezek a török hódoltság előtt a püspökség javait képezték. Az igazság ezzel szemben az volt, hogy bár a felsorolt helységek közül néhány tényleg püspöki birtok volt a török előtt, több község azonban eredetileg is az apátsághoz tartozott. A hosszú per folyamán volt olyan időszak, amikor az apátság birtokállománya erősen összeszűkült. Egy 1714-ben készített felvétel szerint a pécsváradi apátság birtokai mindössze 14 községre terjedtek. Amikor azonban a per végül is befejeződött, az apátság 31 községet mondhatott magáénak, amely lényegében megfelelt a Mohács előtti birtokállapotoknak. Mária Terézia is az apátság megszüntetésekor ezt a 31 községet adományozta a budapesti egyetemi alapnak. Vallásalapitványi célt szolgáltak, de uradalmi igazgatási szempontból a pécsváradi alapítványi központhoz tartoztak a megszüntetett mágocsi apátság birtokai. Magocs, Baranyajenő, Nagyhajmás és a Tolna megyei Harc községek tartoztak ide. A mágocsi apátság eredetileg szintén bencés monostor volt. Valószínűleg magánszemély alapította, tehát nem királyi alapítású volt, mint a pécsváradi apátság. Az oklevelekben 1251-ben fordul elő legelőször, amikor az olvasható róla, hogy Apsa comes felesége végrendeletben gondoskodott a mágocsi bencés apátságról. Később, amikor a község a SzenteMágocs nemzetség birtoka lett, a monostor is a család urasága alá került. 1719-ben már ugy szerepel, mint pálos kolostor. *>/