Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

DOKUMENTÁCIÓ - TAKÁCS JÓZSEF: Az I. bolgár hadsereg drávamenti harcai a visszaemlékezések tükrében

mendre kerültek és azt a feladatot kaptam, hogy Pélmonostor-Siklós-Harkány között a bolgár egységek összeköttetését biztosítsam. Február 20-án ujabb parancsra egységemmel Máriagyüdx-e helyeztek át, és itt tartalékállományba kerültem. 1945 március hatodikán hajnalban a. Harkányban állomásozó parancsnokságon azt a feladatot kaptam, hogy végezzek felderítést Drávaszabolcs és Lajosház-puszta térségében, és tegyek gyors jelentést a harci helyzet alakulásáról. Lajosház-puszta határában találkoztam először a németekkel. Felderítő munkám sikere érdekében kitértem útjukból és visszaindultam a hadosztályomhoz. Útközben aknamezőre kerültem, ahonnan csak nagy nehézségek árán sikerült kijutnom, igy időben megtehettem jelentésemet. Ujabb feladatot kaptam, mely szerint egységemből kiválasztott pár emberrel Matty köz* ségen át Gordisára kellett mennem, hogy a hadosztály parancsnokság és a Gordisán harcoló egységek parancsnokával kapcsolatot hozzak létre. Az este Gordisán ért, ahol drámai harcok folytak. A német egységek több irányból támadták a községet hatalmas túlerővel, aminek következtében a községet védő csapataink kénytelenek voltak az éjszaka folyamán a második vonalban lévő védőállásaikat elfoglalni. Ugy éreztem, ez lesz életem utolsó ütközete. A Matty-Siklós közötti erdők alatt állást foglaló tüzérektől telefonértesítést kaptunk, hogy a német egységek balszárnyunkon áttörve Gordisa és Matty között elfoglalták az országutat. Visszavonulásunkra csak egy lehetőség maradt: keresztüljutni a német egységeken, Siklós irányába. Fedezve katonáim visszavonulását, utolsó pillanatig maradtam, mig a kör körülöttem bezárult. Eskümhöz hiven katonai irataimat és személyi okmányaimat megsemmisítettem és megpróbáltam visszavonulni. Visszavonulás közven sebet kaptam, egy német katona átlőtte a jobb kezemet. Sebesülten tértem vissza Harkányba a parancsnokságra, ahol megtettem megbízatásom szerinti jelentést. A későbbi felderítések során jegyzetfüzetemben összeállt a drávai csata sok apró adatából az ütközet képe. Március 6*án 01,15 órakor a 7. és 8. lövész századok figyelői a folyó jobb partjáról beszélgetést, parancsszavakat hallottak. Öt perc múlva a németek megkezdték első lépcsőjük átszállítását a folyón motoros- és gumicsónakokkal, a lerombolt Dráva-hidtól nyugatra eső területen. A partraszállt német katonák a 7. és 8. lövész-század védelmi körletei felé törtek. Riasztott tüzérségünk és más fegyvernemü alakulataink az ellenséget gyilkos tűzzel fogadták; egyenlőtlen volt a küzdelem. A németeknek 3 órára sikerült a hídtól nyugatra eső térületre szállítania 523. gyalogezredét, amely bekerítette a 7. és 8. századot és gyora ütemben haladt Drávacsehi és Drávapalkonya irányába. Az ellenség a hidtól keletre eső területre a Fekete-viz, torkolata irányába is megkezdte csapatainak átszállítását, és négy órára áthozta 524. gyalogsági ezredét. Virradatra a 3. lövész zászlóalj egész védelmi körlete az ellenség kezére került. Reggel nyolc órakor kezdődött részünkről az ellentámadás. Több ellenlökést hajtottak végre a bolgár csapatok, sikertelenül. 14 órakor erősítés bevetésével indult egy ujabb ellenlökés, amely sikerrel járt. 17,30 órakor csapataink elfoglalták Gordisát, és 18 órára 200 méterre sikerült megközelíteni Drávaszabolcsot, Kovácshidánál a műszaki zászlóalj ellenlökéssel próbálta visszaszorítani a németeket, ami sikerült is, mert a németek Szedermajorig és Drávacsehiig vonultak vissza. Estére a foglyoktól sikerült megtudni, hogy hadvezetésünk a 11. bolgár lövészezred 3. zászlóalja ellen a 297. gyaloghadosztály három gyalogezredét (522., 523., 524) egy műszaki és egy hadosztály közvetlen gyalogzászlóaljat vetett be. A nagylétszámu ellenség ellen a 3. bolgár lövész hadosztály március 6-án 14 óráig három lövész- és egy műszaki zászlóaljjal harcolt. A délután folyamán kapott erősítés két lövész zászlóaljból és egy felderítő lovasszázadból állt." Eddig tartanak a visszaemlékezések. Ezeket egybevetve a már megjelent tanulmányokkal, hadtörténeti feljegyzésekkel, elfogadjuk őket mozaikként, amelyek jó behelyettesítése a nagy történelmi faliképbe valóbbá, szélesebbé teszik ismereteinket a drávai harcokról.