Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)
DOKUMENTÁCIÓ - TAKÁCS JÓZSEF: Az I. bolgár hadsereg drávamenti harcai a visszaemlékezések tükrében
1945 februárjának első napjaiban Szigetvárra, a bolgár parancsnokságra érkezett F.I. Tolbuhin, a Szovjetunió marsallja, a 3. Ukrán Front parancsnoka. A tanácskozáson sokoldalúan megvitatták és összehangolták az 57. szovjet, az 1. bolgár és a 3. jugoszláv hadseregek együttműködését arra az esetre, ha az ellenség a 3. Ukrán Front balszárnyán inditana támadást. Tolbuhin marsall jelezte a hadseregparancsnokoknak, hogy a németek minden valószínűség szerint a közeljövőben megindítják támadásukat Kaposvár irányában, de az sincs kizárva, hogy a támadás az 1. bolgár hadsereg balszárnyán bontakozik ki Dolnji Miholjác körzetéből Pécs irányában. A marsall pontos harcfeladatokat szabott az 57. szovjet és az 1. bolgár hadseregnek, és felvázolta a két hadsereg közötti együttműködési tervet. Igy pl. abbanaz esetben, ha az ellenség támadása az 1. bolgár hadsereg jobbszárnya ellen bontakozna ki, az 57. szovjet hadsereg második lépcsője ellencsapást készít elő SzomajomCsököly-Nagykorpád-Nagynyárád irányban, a támadó ellenség oldalába és hátába. Ha viszont a támadás az 57. szovjet hadsereg balszárnyát éri a kaposvári irányban, az 1. bolgár hadsereg egyik gyalogos hadosztálya indit ellencsapást Kadarkut-Szómajom irányában. Ha pedig az ellenség az 1. bolgár hadsereg balszárnyára támad Dolnji-Mihojlác körzetéből, az 57. szovjet hadsereg egy részének ebben az irányban kell manővereznie a bolgár és jugoszláv egységek megsegítésére. 1945 március 5-én estére a tervezett előkészületek lényegében befejeződtek. A hadsereg sávjában mélyen lépcsőzött, jól megszervezett páncélelhárító rendszerre alapozott védelem létesült, amely képes volt az ellenséges harckocsik tömeges csapásainak visszaverésére. Március 6-án hajnalban elszabadult a pokol. Sok ütközetet megért, harcedzett katonák is viszolyogva gondolnak erre a napra, amikor mintegy negyven km széles arcvonalszakaszon három irányban, és szinte egyidőben indult meg a németek támadása Nagykanizsa körzetéből kiindulva Kaposvár irányában, a Balaton és a Velencei-tó között és Dolnji MiholjácValpovó térségéből Pécs és Szekszárd irányában. A német hadvezetés az 57. szovjet hadsereg sávjában indított támadásával egyidőben aktiv tevékenységbe kezdett a Dráva északi partja mentén is, ahol az 1. bolgár hadsereg és a 3. jugoszláv hadsereg egységei rendezkedtek be védelemre. A németek Mohács általános irányában mért csapással át akarták törni a két hadsereg védelmét, és ki akartak jutni azok hátába. Március 6-ra virradó hajnalban a 297. és a 104. német gyalogoshadosztály Dolnji Miholjác és Valpovo körzetében meglepetésszerűen átkelt a Dráván, tüzérség előkészítés nélkül megronamozta és a folyótól északra szorította vissza a bolgár és jugoszláv hadsereg erőit. A bolgár és jugoszláv katonák hősies helytállása és bátorsága nem hozott eredményt, mert estére a németek - bár egymástól elszigetelten - mintegy 5 kilométer mély és 10 kilométer széles hidfőt alakítottak ki. A németek nem törődve veszteségeikkel, ujabb tartalékokkal megerősitve a védőket, nehéz helyzetbe hozták. Valószínű volt, hogy a német támadás eredményre vezet. Az a veszély fenyegette a védőket, hogy a németek az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg hátába kerülnek, és Batina Mohács körzetében elfoglalják a dunai front átkelőhelyeit. Negyed század múlva Az ember életében egy negyedszázad nagyon hosszú idő, különösen ha mögötte ott áll a háborútól terhes mult. A történelemben huszonöt esztendő távolságában az események anynyira frissek, újszerűek, hogy elbírják az érlelés szándékával születő visszaemlékezést. Érett történelmet, amely kiállja az időt - ami nekünk a tegnapot vagy a mát jelenti - majd csak az utánunk következő nemzedékek írják. Mi, akik az elpörgő évek sodrában részesei voltunk az eseményeknek, halkszavu jegyzőként tesszük egymásra ismereteinket, hogy azok majd a történelem rostáján áthullva kiformálják egyes korszakok képét. Ezek az alább következő visszaidézések sem akarnak mást, csupán porszemnyi támogatást adni majd azoknak, akiket ez az időszak érdekel. Szimeon Hanamov bolgár tábornok az 1. bolgár hadsereg 3. balkáni hadosztályának politikai parancsnok helyettese huszonnégy év multán igy emlékezett a március 6-án kezdődő harcokra:
