Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

DOKUMENTÁCIÓ - TAKÁCS JÓZSEF: Az I. bolgár hadsereg drávamenti harcai a visszaemlékezések tükrében

1945 februárjának első napjaiban Szigetvárra, a bolgár parancsnokságra érkezett F.I. Tolbuhin, a Szovjetunió marsallja, a 3. Ukrán Front parancsnoka. A tanácskozáson sokol­dalúan megvitatták és összehangolták az 57. szovjet, az 1. bolgár és a 3. jugoszláv hadse­regek együttműködését arra az esetre, ha az ellenség a 3. Ukrán Front balszárnyán indita­na támadást. Tolbuhin marsall jelezte a hadseregparancsnokoknak, hogy a németek minden valószínűség szerint a közeljövőben megindítják támadásukat Kaposvár irányában, de az sincs kizárva, hogy a támadás az 1. bolgár hadsereg balszárnyán bontakozik ki Dolnji Miholjác körzetéből Pécs irányában. A marsall pontos harcfeladatokat szabott az 57. szov­jet és az 1. bolgár hadseregnek, és felvázolta a két hadsereg közötti együttműködési tervet. Igy pl. abbanaz esetben, ha az ellenség támadása az 1. bolgár hadsereg jobbszárnya ellen bontakozna ki, az 57. szovjet hadsereg második lépcsője ellencsapást készít elő Szomajom­Csököly-Nagykorpád-Nagynyárád irányban, a támadó ellenség oldalába és hátába. Ha viszont a támadás az 57. szovjet hadsereg balszárnyát éri a kaposvári irányban, az 1. bolgár hadsereg egyik gyalogos hadosztálya indit ellencsapást Kadarkut-Szómajom irá­nyában. Ha pedig az ellenség az 1. bolgár hadsereg balszárnyára támad Dolnji-Mihojlác körzetéből, az 57. szovjet hadsereg egy részének ebben az irányban kell manővereznie a bolgár és jugoszláv egységek megsegítésére. 1945 március 5-én estére a tervezett előkészületek lényegében befejeződtek. A hadse­reg sávjában mélyen lépcsőzött, jól megszervezett páncélelhárító rendszerre alapozott vé­delem létesült, amely képes volt az ellenséges harckocsik tömeges csapásainak visszave­résére. Március 6-án hajnalban elszabadult a pokol. Sok ütközetet megért, harcedzett katonák is viszolyogva gondolnak erre a napra, amikor mintegy negyven km széles arcvonalszaka­szon három irányban, és szinte egyidőben indult meg a németek támadása Nagykanizsa kör­zetéből kiindulva Kaposvár irányában, a Balaton és a Velencei-tó között és Dolnji Miholjác­Valpovó térségéből Pécs és Szekszárd irányában. A német hadvezetés az 57. szovjet hadsereg sávjában indított támadásával egyidőben aktiv tevékenységbe kezdett a Dráva északi partja mentén is, ahol az 1. bolgár hadsereg és a 3. jugoszláv hadsereg egységei rendezkedtek be védelemre. A németek Mohács általános irányában mért csapással át akarták törni a két hadsereg védelmét, és ki akartak jutni azok hátába. Március 6-ra virradó hajnalban a 297. és a 104. német gyalogoshadosztály Dolnji Mi­holjác és Valpovo körzetében meglepetésszerűen átkelt a Dráván, tüzérség előkészítés nél­kül megronamozta és a folyótól északra szorította vissza a bolgár és jugoszláv hadsereg erőit. A bolgár és jugoszláv katonák hősies helytállása és bátorsága nem hozott eredményt, mert estére a németek - bár egymástól elszigetelten - mintegy 5 kilométer mély és 10 ki­lométer széles hidfőt alakítottak ki. A németek nem törődve veszteségeikkel, ujabb tarta­lékokkal megerősitve a védőket, nehéz helyzetbe hozták. Valószínű volt, hogy a német tá­madás eredményre vezet. Az a veszély fenyegette a védőket, hogy a németek az 57. szov­jet és az 1. bolgár hadsereg hátába kerülnek, és Batina Mohács körzetében elfoglalják a dunai front átkelőhelyeit. Negyed század múlva Az ember életében egy negyedszázad nagyon hosszú idő, különösen ha mögötte ott áll a háborútól terhes mult. A történelemben huszonöt esztendő távolságában az események any­nyira frissek, újszerűek, hogy elbírják az érlelés szándékával születő visszaemlékezést. Érett történelmet, amely kiállja az időt - ami nekünk a tegnapot vagy a mát jelenti - majd csak az utánunk következő nemzedékek írják. Mi, akik az elpörgő évek sodrában részesei voltunk az eseményeknek, halkszavu jegyzőként tesszük egymásra ismereteinket, hogy azok majd a történelem rostáján áthullva kiformálják egyes korszakok képét. Ezek az alább következő visszaidézések sem akarnak mást, csupán porszemnyi támo­gatást adni majd azoknak, akiket ez az időszak érdekel. Szimeon Hanamov bolgár tábornok az 1. bolgár hadsereg 3. balkáni hadosztályának po­litikai parancsnok helyettese huszonnégy év multán igy emlékezett a március 6-án kezdődő harcokra:

Next

/
Oldalképek
Tartalom