Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

DOKUMENTÁCIÓ - TAKÁCS JÓZSEF: Az I. bolgár hadsereg drávamenti harcai a visszaemlékezések tükrében

"1945. márciusában Pécs környékén, Baranya megyében zajlott le a második világháború egyik legsúlyosabb ütközete. A több, mint százezer főt számláló 1. bolgár hadsereg, a 3. Ukrán Front keretében a Henes-Heresznye vonal védelmét szervezte meg. A bolgár katonák kiváló harci tulajdonsággal rendelkeztek. Sokan közülük a partizánbrigádokban és a honvédő háború első szakaszában, Jugoszláviában szereztek harci tapasztalatokat. A német fasiszták a keleti fronton egymás után szenvedték el a súlyosabbnál súlyosabb vereségeket, ezért a német parancsnokság ugy határozott, hogy erős csapást mér a 3. Ukrán Front déli szárnyára, bekeriti és megsemmisiti a front főerőit, beleértve az 1. bolgár hadsereget is. Bulgária vonatkozásában a németek célja ezen is tulment. Ha sikerült volna megsemmisíteniük a bolgár néphadsereg elitjét, az 1. bolgár hadsereget, akkor ezzel súlyos csapást mértek volna a bulgáriai népfront kormányzatra is, és olyan körülményeket teremtettek volna, amely lehetővé tette volna, hogy az országban a politikai hatalmat újra a burzsoázia és a fasiszták vegyék a kezükbe. Ezért a drávai csata a honvédő háború befejező szakaszának egyik legfontosabb része lett. Számunkra, bolgárok számára az ütközet, amely 1945. március ötödikéről hatodikára virradó éjszaka kezdődött, életre-halálra szóló harc volt azért, hogy kivívjuk Bulgária számára a jogot a szocializmus építésére. A németek elképzeléseik megvalósítása érdekében hatalmas hadseregcsoportosulást hoztak létre, több páncélos és gyalogsági hadsereg, továbbá tüzérségi hadtestek összevonásával. Kidolgozták az "Erdei ördög" fedőnevet viselő hadmüvelet tervét. A tervezett három csapás egyike az 1. bolgár hadsereg és a 3. jugoszláv hadsereg felé Dolnji Miholjác és Mohács közé, a másik csapás pedig a bolgár hadsereg és az 57. szovjet hadsereg érintkezési vonalára, Nagykanizsa -Kaposvár térségébe irányult. Március hatodikára virradó éjszaka a németek Dolnji Miholjacnál átkeltek a Dráván. Kihasználva a főcsapás irányába létrehozott csoportosulás létszám és fegyverzetbeli fölényét, beékelődtek védelmünkbe. Az ellenség a főcsapás át a Velencei-tó és a Balaton között mérte. A beékelődés után a 3. hadosztály századai bekeritva napokon keresztül drámai küzdelmet vivtak. Az életben maradt hősök, miután kilőtték utolsó patronjaikat is, szuronnyal törtek át az ellenség gyűrűjén, és igy csatlakoztak a hadtestükhöz. A tüzérek utolsó pillanatig tüzeltek és amikor már körülzárták őket, kiszerelték a lövegek závárzatát és kézitusával csatlakoztak a gyalogsághoz. A3, és 11. bolgár hadosztály és a 84. és 122. szovjet hadosztály hősi ellenállása meggyengítette az ellenséget. A hídfőállás kiszélesítésére irányuló kísérletei eredménytelenek maradtak. Védekezésre kényszerültek. Március 8. és 15. között a bolgár és szovjet harcosok uj szakaszt kezdtek a Drávánál vívott csatában: az éjjel-nappaH általános ellentámadás szakaszát. Sok község, mint Kémes, Drávacsehi, Drávapálkonya többször cserélt gazdát. A csata Drávaszabolcs nil érte el csúcspontját. Itt minden utcáért, minden házért folyt a harc, minden házból, minden ablakból tüzeltek. A velünk együtt harcoló szovjet katonák "kis Sztálingrád"-nak nevezték el Drávaszabolcsot. Március 15-én a szovjet katonákkal együtt elfoglaltuk Drávaszabolcsot. Március 17-én a szovjet és a jugoszláv hadsereggel együtt elfoglaltuk Drávacsehit. Március 19-én Dolnji Miholjactól északra pedig arra kényszeritettük a német hadsereg maradványait, hogy a Dráva déli partjára meneküljenek. Győztek a szovjet és bolgár fegyverek. A drávai csatában 1317 bolgár harcos vesztette életét és 3895 sebesült meg. A hadosztályt a történelmi jelentőségű győzelem tiszteletére "balkáni-drávai" hadosztálynak neveztük el. Az 1. bolgár hadsereg harcosai a Tolbuhin. marsall vezette 3. Ukrán Front keretében harcoltak vállvetve, mint a Sipka szorosnál a bolgár önkéntesek és az orosz katonák. Mivel a harci cselekmények hazánktól több, mint ezer kilométerre zajlottak le, mindent, ami az élethez és a harchoz szükséges volt, a szovjet hadseregtől kaptuk. Ezért beszélünk népünk történelmében is arról, hogy a szovjet-bolgár fegyverbarátság magyar földön még jobban megerősödött, megedződött". Georgi Vaszilev Berov nyugalmazott őrnagy az 1. bolgár hadsereg 2. ezredének egyik parancsnoka, a harcok idején kapitány - a drávai csata huszadik évfordulóján járt Pécsett. A súlyos drávai ütközet színhelyét bejárva, emlékeit feHdézve a következőket mondotta: "Március ötödikéről hatodikára virradó éjszaka, valamivel éjfél után kezdtek a németek átszivárogni a Dráván, Drávaszabolcsnál, a hid fölötti részen. A Dráva-parton csak őrszol-