Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

DOKUMENTÁCIÓ - TAKÁCS JÓZSEF: Az I. bolgár hadsereg drávamenti harcai a visszaemlékezések tükrében

felszabadító harcai csak egy hónappal később, november 20 után kezdődnek és lényegében december 6-ig tartanak. A megye nagyobbik része megtisztul az ellenségtől, de Somogy és Tolna megyék felszabadult részeivel az ország teljes felszabadulásáig hadműveleti területnek számit. Mig a megye községeinek nagy többségében megindul az uj élet építése, addig a Drávaparti községekre súlyos háborús felhők nehezednek. Katonai előkészületek folynak, amelyek egy történelmi fontosságú csata árnyékát vetítik előre. 1945. február 20-án a front harcálláspontján F. I. Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsnoka, a hadseregparancsnokok és a hadseregtörzsek vezető beosztású tisztjei számára megszabta a védelmi feladatokat. A fő erőkifejtést a 4. gárda- és a 26. hadsereg sávjában összpontosította, ahol legvalószínűbb a németek támadása. A 4. gárdahadsereg azt a feladatot kapta, hogy hiúsítsa meg az ellenséges gyalogság és harckocsik előretörését Székesfehérvár térségéből Budapest irányába. A 26. hadsereg akadályozza meg a német csapatok előretörését PolgáraiAlsótarnóca körzetéből Dunafóldvár irányába, valamint Mezőszentgyörgy körzetéből a Sárviz-csatorna nyugati partja mentén. Az 57. hadseregnek - amelynek nagy szerep jutott Baranya felszabadításában - védelmet kellett biztosítani a Balatontól délre, ahol az ellenség Kaposvár felé való áttörését kellett megakadályoznia és ezzel biztosítani a front főerőit az esetleges délrő jövő csapásokkal szemben. Az 57. hadseregtől balra a Dráváig a folyó bal partja mentén Torjanacig terjedő szakaszon az 1. bolgár hadsereg védett, V. Sztojcsev? altábornagy parancsnoksága alatt. Ez a hadsereg képezte a front balszárnyát. Torjanacitól a Dunáig húzódó szakaszon a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg egységei folytattak védelmi harcot. A 3. Ukrán Front egész déli szárnyának védelme az 57. szovjet hadseregre hárult. A Balaton és a Dráva közötti szakaszon a szovjet hadsereggel szemben a 2. német páncélos hadsereg tevékenykedett, amelynek csupán csak az elnevezése volt páncélos, állományába túlnyomórészt gyalogos magasabb egységek tartoztak, és mintegy 150 önjáró löveggel rendelkeztek. A hadsereget a német hadvezetés a 191. és 261. rohamtüzér dandárokkal erősítette meg. A főcsapás irányába az ellenség jelentős erőket és eszközöket összpontosított. Igy a 64. lövész hadtest sávjában az ellenség a gyalogságnál 2,3-szeres, harckocsikban és rohamlövegekben 7,7-szeres, tüzérségben pedig hétszeres fölényben volt. A Dráva déli partja mentén, az 1. bolgár és a 3. jugoszláv hadsereggel szemben a németek "E" hadserege működött, mintegy tiz hadosztálynyi erővel. 1945. január második felében a bolgárok átvették a 75. lövészhadtest arc vonal szakasz át, továbbá a Dráva északi partja mentén felváltották a jugoszláv egységeket. A szovjet és a bolgár katonák között jó bajtársi és elvtársi kapcsolat alakult ki, erősödött a és szilárdult a két baráti hadsereg frontkatonáinak harci barátsága. Sarohin szovjet hadseregparancsnok visszaemlékezéseiben a szovjet-bolgár frontbarátsággal kapcsolatban a bolgár katonákról igy ír: "Biztosak voltunk abban, hogy a bolgár katona bátor és kitartó, a harcban szilárd, a nehéz pillanatokban jó bajtárs. És nem csalódtunk". A csapatok váltásakor a szovjet katonák és tisztek megismertették a bolgár harcostársaikat védelmük felépítésével; elmondották azt is, milyen erőkkel és eszközökkel rendelkezik az ellenség. A szovjet tüzérségek továbbra is figyelőállásaiban maradt része segítette a bolgár alegységek katonáit abban, hogy megismerjék az arcvonalon kialakult helyzetet és a tűzvezetés rendjét. Az 57. szovjet hadsereg felderitői folytatták felderítő tevékenységüket a bolgár csapatok arcvonala előtt, együttműködve a bolgár felderitőkkel. A bolgár.parancsnokság kérésére ezredeikhez és hadosztályaikhoz tapasztalt szovjet tanácsadó tiszteket vezényeltek. Az 1. bolgár hadsereg törzsénél az 57. szovjet parancsnokhelyettese, A. V. Blagadotov vezérőrnagy töltött be a tanácsadói tisztet. A törzsek rendszeresen tájékoztatták egymást. A sávjukban uralkodó viszonylagos fegyvernyugvást kihasználva, a bolgár katonák igyekeztek a frontélet viszonyaiba beleilleszkedni, tanulmányozták az ellenséget és a szovjet katonák tapasztalatait. Felkészültek a küszöbönálló harcokra, gondosan kiépítették árokrendszerüket és erődítményeiket. Időközben a felsőbb szintű hadvezetében szintén intézkedések történtek a szovjet és a bolgár hadsereg közötti együttműködés megszervezésére.