Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)
HELYTÖRTÉNETIRÁSUNK FELADATAI - VARGHA KÁROLY: A honismereti mozgalom Baranya megyében
ján, és állástalan diplomásokkal (3 példányban) elkészítteti az un. Krisztics-féle kartotékot, amely a megye történetének (Németh Béla kézirata mellett) még ma is igen jól felhasználható adatgyűjteménye (a Pécsi Állami Levéltár és a Dunántúli Tudományos Intézet őrzi az adattár egy-egy példányát. ) Az elkészült munkák (gyengéik mellett is) tudományos értékűek, de eredményeik szinte kivétel nélkül csak a szakmai körökben váltak ismertté, a néphez sem a napi sajtó közvetitétésvel, de még népművelési előadás formájában sem, vagy csak igen ritkán jutottak el. Ebben az időszakban csak néhány - értékben igen különböző, de nagy példányszámban megjelent - munka keltet megyénkben nagyobb honismereti érdeklődést; igy Dr. Kiss Gézának Ormányság c. müve (1937), Kogutovicz Károly "Dunántúl és Kisalföld Írásban és képben c. 2 kötetes munkája (Szeged 1930-36), Szeghalmy Gyula "Dunántúli vármegyék"c. könyve, (Bp. 1938), ill. annak második része, amelyben 219 lapon Fehérváry Géza és Sass Jenő közlik "Baranya vármegye községei"-nek adatait, és végül Dr. Berze Nagy János három kötetes "Baranyai magyar néphagyományok" c. müve (Pécs, 1940) emlitendők ilyen vonatkozásban. Tárgyalnunk kellene - és érdemes lenne egyszer mérlegre tenni a hitleri időszak német nyelvű és szellemű kutatásainak megyénkre vonatkozó irodalmát, amelynek termékei a DélDunántul, főként megyénk "német élettér" jellegének igyekeztek tudományos alapot adni. Ennek az irodalomnak vizsgálata azonban jelentős erőfeszítést igényelne. Ha valami hasznuk mégis volt ezeknek az idegen kutatásoknak az itt lakó és németül is olvasó magyarok számára, az az volt, hogy nem egyszer a magyar öntudat ébresztőivé, a magyar "szellemi honvédelem" mozgósító erőivé váltak vidékünkön. Ilyen előzmények után érte meg helyismereti, helytörténeti, néprajzi stb. kutatásunk de mondhatjuk igy is -, érte meg honismeretünk a felszabadulást. A felszabadulástól A felszabadulás után elég sokáig mindennapos életgondok foglalták le a honismeretet kedvelő embereket. Ennek az időszaknak - ebből érthetően- sem följegyzésekben, sem levelezésben, sem naplókban nem sok emléke maradt. Még a hivatalos följegyzések, az adminisztráció sem örökítették meg a legjelentősebb eseményeket. Fényképes emlék pedig az írásoknál is kevesebb maradt, jóllehet ezekben a mozgalmas időkben lett volna mit megörökíteni az utókor számára ! Mintegy 6-8 esztendőt éltünk át ilyen egészen lefékeződött néprajzi és honismereti érdeklődésben. Ennek oka nemcsak a néprajz, a falukutatás, a szociográfia és a szociológia 1945 utáni válságban és az un. népi irók csoportjának bizonyos hibáiban (narodnyik felfogás) keresendő, hanem abban is, hogy megyénknek a Dráva mentén húzódó - elég széles - sáv-' ja "határsáv" lett, amelyben könnyen gyanús személlyé vált a honismereti vagy a néprajzi kutató még akkor is, ha az általa vizsgált faluval régebbiek voltak a kapcsolatai. Idő kellett hozzá, amig bebizonyosodott, és ezt a kutatás ellenzőinek is tudomásul kellett venni-, hogy a Szovjetunióban is foglalkoznak néprajzzal és honismerettel, hogy ezek a stúdiumok nem eleve "antimarxista tudományoskodások", hogy a néprajzot és a helyismereti kutatást nem szabad és nem is lehet kizárólag a mult íróihoz kapcsolni, a népies irói irányzat föltámasztásához kötni, - mert a falukutatás, a faluismeret a népi irók nélkül is folytatható tudományos foglalkozás. A tollforgató embereknek sem voltunk bővében, és még azokban is, akik írogattak, támadt bizonytalanság és félelemérzés. Lassan azután nevelők, kutatók, népművelési dolgozók, papok, főiskolai és egyetemi hallgatók, tanitónövendékek és középiskolai tanulók mégis újra elkezdték a falujukra vonatkozó és könnyebben föllelhető adatok összegyűjtését és feldoglozását. A napi eseményeket rögzítő újságok adtak ugyan valamit a mai értelemben vett honismeretnek, a helytörténet vagy krónikairásnak, de ezek a közlések alkalomszerűek, szórványosak, nem ritkán túlzók, a tárgyilagosságot, a rideg tényeket mellőzök stb. voltak, és gyakran egyáltalában nem az egész falu vagy a lakosság többségének legfőbb kérdéseit érintették. Megyei viszonylatban a napi sajtó közlései az eseményeknek, a falu életét, szerkezetét stb. módosító történéseknek csak igen kis hányadáról adtak hírt. Mennyi minden történt pedig Baranyában is! Földet osztottak, gyárakat államos it ottak, uj telepesek érkeztek, sokan elvándoroltak, volt összetelepités, kitelepítés, vagy önkorlátozás, iskolaállamositás, megkezdődött a teljes villamosítás, TSz-ek, Állami Gazdaságok alakultak. Mindezekről az ese-