Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

HELYTÖRTÉNETIRÁSUNK FELADATAI - VARGHA KÁROLY: A honismereti mozgalom Baranya megyében

történelmi mult eseményeit, a mai értelemben vett honismereti tudnivalókat. A nép fia haza* ja legnagyobb történelmi eseményeiről hosszú évszázadokon keresztül valójában csak igen keveset tudhatott meg; amit viszont megtudott, azt megőrizte, hűségesen tovább adományoz­ta. Régebbi történelmünk országos vagy helyi eredményei igy váltak a nép értékeivé, tudásá­nak anyagává, nem ritkán pedig a népköltészet gazdag forrásaivá. Az Írásbeliség hazai megindulásának korától egyre több följegyzés készül tájunkon is. A régészetnek ebből az időszakból maradt szegényesebb leletanyaga mellett ezek az irásos adatok sokban hozzájárulnak a magyar honfoglalás korától a mohácsi vészig tartó időszak hü ábrázolásához. Több olyan irás maradt ránk Baranyában is, amelyekben a nép élete, gondja, szenvedése nemhogy nem áll az érdeklődés középpontjában, hanem alig kap helyet, és ezek az irások mégis igen fontosak multunk földerítése, a honismereti munka szempontjából. Ilyen irások: a bencés rend pécsváradi apátságának, valamint I. István királynak a pécsi püspökséget megalapító oklevele, amelyben kijelöli az egyházmegye határait. Igen jelentős esemény e^gész népünk szempontjából a mohácsi tragédia, róla azonban sem megyénk földjén, sem országunkban korabeli kútfő nem szól magyar nyelven. A hon is­meretére irásos adatokból csak a latin nyelv ismerői jutottak el, hiszen ekkor még latin nyel­vű a mi egész írásbeliségünk. Megyénk szülötte, Istvánffy Miklós, a magyar Livius, latin nyelven irt történelmi müveivel örökíti meg nevét. Ennek a tájnak fiai közül talán Tinódi Lantos Sebestyén az első, aki már magyarul - <é s igy nyilván sokakhoz - szól megyénk törté­netének néhány jelentősebb eseményéről. Megyénk népének a török hódoltság alatt viselt sorsáról, kötelezettségeiről a török adó­zási lajstromok, szultáni naplók, világutazók sorai stb. tájékoztatnak bennünket, de szólnak erről az időszakról német nyelven készült egykorú irások, krónikák is. A hódoltság idősza­kának véget szabni kivánó költő Zrínyi tavaszi hadjáratának eseményeit Pető Gergely magyar nyelvű krónikája, Takács Sándor és sok más kutató irásai vázolják. (L.Martin Zeiler mü­vét: Hungária, oder neu vollständige Beschreibung. . . 1690-ig. 1013 1. ) És ki a megmondha­tója annak, hogy éppen erről az időszakról mennyi adat lappanghat még a törökországi, az ausztriai, stb. eddig át nem vizsgált iratok között? ! Az írásbeliség nagyobb elterjedésének köszönhető, hogy az 1700-as évektől már lénye­gesen több adat segit bennünket a tájunkról szükséges ismeretek megszerzésében. A török utáni időszak alapos ismeretére, uj kutatási eredményekre tájunkon csak a többnyelvű em­berek tehetnek szert. A soknyelvű Baranyában a latin följegyzések mellett eléggé gazdag magyar, német és horvát anyag áll rendelkezésre. A régi közigazgatás, vagy a régi családi levéltárak jóvoltából a megyei (és szomszéd megyei) levéltár, valamint az Országos Levél­tár sok feljegyzést tárhat az érdeklődők elé, de jelentős honismereti anyag megtermelő! és őrzői lesznek ettől az időtől kezdve az egyházak is amelyek nemcsak az anyakönyvek veze­tésével (születési, házassági, halálozási, ), hanem helytörténetirással is gazdagítják a kor­ról, a baranyai településekről, azok népéről megszerezhető ismereteinket. (L. a Püspöki Levéltár anyagát ! ) A török kitakarodása után megtörténik megyénk népének névszerinti összeírása, amely­et később több hasonló követ. Ennek az időszaknak köszönhetjük az első megbízható térké­pet, a népességre és a vagyoni állapotra vonatkozó első részletesebb adatokat (Urbárium, 1767). Az iskolázás megindultával (Ratio Educationis) ugyancsak növekszik az irásos hely­történeti anyag, mert a kötelező Írásbeli adminisztráció több dolgot rögzit az utókor számá­ra. Már a francia forradalmat megelőzően elég jelentős gazdasági, szellemi pezsgés indul meg. Ennek hatására történelmi és gazdasági lexikonok terjesztik a megyére vonatkozó is­mereteket a nép nyelvén: németül és magyarul. (Lipski, Windisch, Korabinsky, Vályi). A nép számára ismeretlen nyelven (latinul) több szerző ad már összefoglaló áttekintést is me­gyénkről, annak egy-egy fontosabb tudományos (egyházi) kérdéseiről. (Marsili, Bél Mátyás, Szalágyi, Koller, Papanek. ) 1780-84-ig elkészül megyénk katonai felvételi térképe, (II. József császár korabeli), amely valamennyi meglévő településünk helyét elsőként rögzíti. A XVIII. század végén je­lentős utat tesz meg Baranyában Kitaibel Pál, és rögzíti naplójába a növénytani, de a törté­neti, a néprajzi, stb. adatokat is. Ő is még németül és latinul ir, de az uj században egyre több irás terjeszti már magyar nyelven is a szűkebb hazára vonatkozó ismereteket. (Ludovi­ous Nagy, Szepesházi - Thiele, Hornyánszky, Hübner-Sperl-Fehér, Kollerffy, P. Magda, Raffelsberger, Fényes Elek, Haas Mihály, Czoernig J. C. Thiele, K. C. Windisch stb. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom