Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

HELYTÖRTÉNETIRÁSUNK FELADATAI - VARGHA KÁROLY: A honismereti mozgalom Baranya megyében

VARGHA KÁROLY: A honismereti mozgalom Baranya megyében I. A BARANYA MEGYEI HONISMERETI SZAKKÖRI MUNKA ELŐZMÉNYEI A felszabadulásig A szülőföldnek, a szolgálati hely környékének, a hazának, sőt a világ távolabbi tájainak, népeinek megismerése régi törekvése az embernek. Az elmúlt korok emberét a hasznosság sarkallta erre a megismerésre; napjainkban egyre növekvő tömegeket hajt az ismeretvágy, a tudásszomj idegen tájak, távoli népek és országok látására. Ma ennek az általános emberi törekvésnek állandó táplálói az újságok, a könyvek, a rádió, a televizió, sőt az idők folyamán szervezetek, intézmények születtek az ilyen vágyak kielégítésének támogatására, segítésére. Ezek az emberi törekvések a mai honismereti szakköri munkának előzményei, de bizonyos értelemben mai hajtó rugói is. Valamikor a család segítette, a gyermeket a világ megismerésében. Később az irásos hagyományból is megismerhette a közelebbi és távolabbi tájakat, ma pedig már szervezetten törekedhet arra, - pl. a honismereti szakkörben - hogy mindazt birtokba vegye a múltból és a jelenből, amit felhasználhat a jövő alakításához, élete gazdagításához és megszépítéséhez. A mult föltárására a régészeti és az irásos emlékek tanulmányozása vezet. A jelent részben ugyancsak Írásból, másrészt a tömegmüvelődés és - tájékoztatás modern eszközeinek igénybevételével és a személyes tapasztalatszerzés utján ismerhetjük meg. A honismereti szakköri munka irányitói tudják ezt, és éppen ezért kapcsolódik össze a szakköri tevékenységben az irásos (és régészeti) anyagokból, az élő szóból és a személyes tapasztalat utján való ismeretszerzés. A hazai föld életére vonatkozó megismerési törekvéseinknek, a mult föltárásának iránya kétféle lehet: kezdhetjük a kutatást a legrégebbi időkről szóló ismeretek összegyűjtésével, de elindulhatunk a mából is a homályba vesző mult kiderítésére. Mindkét ut megismertet bennünket a dolgok dialektikájával, a fejlődéssel, és betekintést enged annak törvényeibe, segit bennünket a jövő jobb, biztonságosabb, ésszerűbb alakításában. Baranya földjén igen régen megtelepült az ember, és itt is hagyta nyomait, amelyeket a tudomány emberei vallatnak meg, hogy a mozaikdarabokból teljes képet alkossanak legtávolabbi elődeink életéről. A népek hosszú sora alakítja itt a tájat a kőkorszaki embertől a keltákon, a rómaiakon, a gótokon, avarokon és szlávokon át őseink ideérkezéséig. Ezekről a népekről a régészet emlékei, azoknak a szakirodalmi magyarázatai szólnak. Ennek a távoli múltnak földerítését leginkább a régészek végzik, az emlékek megőrzését a muzeumügy és részben a műemlékvédelem segiti. Uj hazájukba települt őseinknek a birtokba vett tájakról, területekről szerzett ismerete kétféle volt: a földbirtokosok, a nép urai, egyházi és katonai vezetői, többnyire csak birtokismerettel rendelkeztek; számukra a vagyon pontos határai, a birtokolt emberek és állatok száma volt lényeges, igy ilyen adatokat rögzítettek nekik a hiteles helyeken készült latin nyelvű oklevelek. A nép fiai; a táj gondozói, művelői és gyakran védelmezői is ugyanekkor csak mondákban, mesékben és "csacska énekekben" vehetik birtokba és adhatják tovább a