Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

TANULMÁNYOK, FORRÁSISMERTETÉSEK - SZINKOVICH MÁRTA: A tanácsülési jegyzőkönyvekről. (1950-1954)

Hogyan népszerűsítették a tanácstagokat, vagy az élenjáró dolgozó parasztokat, akik kötelezettségeiket teljesítették? Előfordult-e a tanácsülésen ellenséges megnyilvánulás, s ha igen, ezeket hogyan verték vissza? A megyei tanács üléseiről készített, kötelezően előirt jelentéseket a megyei végrehajtóbizottság elnöke ugyancsak ezeknek a szempontoknak alkalmazásával, azok értelemszerű felhasználásával állitotta össze. Ezek a tanácsok testületi munkájának tanulmányozásához kiegészítő jellegű források. 1951 novemberében az egyéves munka tapasztalatai alapján a Minisztertanács részletes utasítást adott ki a helyi tanácsok tömegkapcsolatainak megjavítása céljából. 5/ Az utasítás megállapította, hogy a kongresszus éa a Politikai Bizottság határozatainak végrehajtása során jelentős javulás következett be a tanácsok és a tömegek viszonyában. Egyidejűleg azonban komoly hiányosságok is tapasztalhatóak ezen a téren: a tanácsülések megszervezése nem történik kellő kollektív munkával, általában nem elég széles az érdeklődés a tanács munkája iránt a lakosság körében. Ennek következtében nem kielégítő az aluról jövő kezdeményezés és ellenőrzés. Az utasítás részletesen foglalkozott a tanácsülések megszervezésével, az állandó bizottságok munkájával, a tanácstagok beszámolójával és a fogadóórák ügyével. Fontos követelménye volt a rendeletnek az az előírás, hogy a megyei tanácsoknak a továbbiakban nem központilag előirányott napirend szerint kell tanácskozniuk, viszont a tanácsülések tárgyalási anyagára negyedévenként ütemtervet kell készíteniük. A napirendi pontok előkészitésébenbe kell vonni az állandó bizottságokat és az igy elkészített beszámolókat a megyei VB köteles a tanácsülést megelőző ülésén megtárgyalni. A kormányszervek a tanácsok tömegkapcsolatainak szélesítése céljából szükségesnek látták, hogy a tanácsüléseken minél több vendég jelenjék meg. Ezért a végrehajtóbizottságok kötelesek voltak a lakosságot tájékoztatni a tanácsülés helyéről, idejéről és a napirendi pontokról. A végrehajtóbizottság elnökének feladata volt annak megszervezése, hogy a tanácsülésen az egyes napirendekhez kapcsolódóan, az állandó bizottsági elnökök beszámoljanak végzett munkájukról. A Minisztertanács fenti utasításához kapcsolódó 115-3/1952. Szerv. sz. belügyminisztériumi körrendelet nyomatékosan felhívta a figyelmet a tanácstörvény végrehajtási utasításának arra a szakaszára, hogy az oszályvezetők kötelesek a tanácsülésen megjelenni. Ha ezt valami oknál fogva elmulasztják, távolmaradásukról igazoló jelentést kellett tenniük. 6/ A tanácsülések időpontját továbbra is aBelügyminisztérium Helyi Tanácsok Főosztálya szabta meg, s a tanácsülés lefolyásáról az ülést követő napon express levélben kellett jelentést tenni a Főosztályhoz. 1952 folyamán a tanácsülésekről beérkezett jelentések nem mutattak megnyugtató képet. A minisztérium tovább kereste a helyi tanácsok tömegkapcsolatai kiszélesítésének módját. így az állandó bizottságok munkája és a fogadóórák megtartása mellett, a tanácsülések tekintélyét is ismételt rendszabályokkal igyekeztek növelni. 1952 novemberében ujabb körrendelet ment ki a végrehajtóbizottságokhoz a tanácsok tömegkapcsolatainak megjavításáról. Ez az anyag hangsúlyozta, hogy "atanácsülés az államhatalom legmagasabb helyi szerve, működése területén az alkotmányosan hozott jogszabályok és a felsőbb szervek által meghatározott keretek között gyakorolja államhatalmi tevékenységét és két tanácsülés közötti időre meghatározza a vb munkáját. " Ennek érvényesülése érdekében, a minisztérium nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a tanácsülések előkészítésén kívül, fokozott gondotvkell fordítani a tanácsülések határozatainak pontos előkészítésére, ugy "hogy az megszabja és helyes irányt mutasson arra, hogy a végrehajtóbizottság hogyan hajtsa végre a Párt és a kormány s a tanácsülés határozatait. " Ismételten sürgeti, hogy a tanácsülésen résztvevő tanácstagok aktivitását fokozni kell, hogy ezzel is kidomborodjék a tanácstagok felelőssége, az őket megválasztott dolgozók képviselete, v 1953 elején a Helyi Tanácsok Főosztálya uj módszert vezetett be a tanácsülések előkészítésére. Az utasításban, amely a járási és községi tanácsülések testületi munkájára vonatkozott, figyelemreméltó az a megállapítás, hogy az aisóbbfoku helyi tanácsok testületi munkája a fejlődés egy magasabb stádiumába jutott. Ezért - mondja az utasítás - a további fejlődés megköveteli olyan módszer bevezetését, amely fokozza a tanácselnökök, illetve a végrehajtóbizottságok önállóságát, több öntevékenységet biztosit számukra. Az uj módszer lényege az volt, hogy ezentúl az aisóbbfoku tanácsok számára sem irták elő központilag a tanácsülések napirendjét. Ezt tehát maguk állapíthatták meg, de igen erős felügyelet mellett. Az utasítás kötelezte a megyei végrehajtóbizottságot, hogy az aisóbbfoku tanácsok üléseinek előkészítését szoros figyelemmel kísérelje és járási szinten a megyei vb, községi szinten pedig a járási vb, minden tanácsülés után azt azonnal értékelje ki állapítsa