Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH MÁRTA: A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása Baranyában

miai szempontok álltak előtérben- (az ország élelmezési problémáinak minél könnyebb megoldása), a politikai (szövetségi) megfontolások helyett. Ugyanakkor azonban ezek az elemzések rámutatnak a 38. t. rendelet forradalmi jellegére, a megváltás nélküli kisajátítás történelmi je lentőségére. A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása országosan nem egységesen ment végbe. Az eltérések és sajátosságok részben objektiv körülményekből fakadtak (eltérő gazdaságitársadalmi helyzet az ország különböző vidékein, sot kisebb körzetekben is). Másrészt a végrehajtásra rendelkezésre álló forradalmi erők is különbözőek voltak. A szubjektív tényezők közé tartozott a reakció kisebb, vagy nagyobb mérvű jelenléte, aktivitásának*foka, illetve ennek megnyilvánulási formái is. Mindezek együttesen határozták meg azt, hogy mennyire érvényesültek a gyakorlatban a 38. rendelet forradalmi vonásai: a nagybirtokrendszer megsemmisítése és a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság létrehozása. Jóllehet a 38. t. r. megszabta a direktóriumok lehetőségeit a földkérdésben, az országban sok helyen, igy Baranyában is ettől két ellentétes irányú eltérés tapasztalható. A megyei direktórium és a szocializálás végrehajtásában résztvevő gazdabiztosok magatartása a nagybirtok irányában a proletárforradalom érdekeinél liberálisabb, mig a falusi tanácsok egyik- másikánál - a proletárforradalom szegényparaszti értelmezése következtében - a kisparaszti földigények kielégítését pártoló, földosztó törekvéseket látunk. X X X X X X A Forradalmi Kormányzótanács a szocializálások lebonyolítását a parasztság széleskörű bevonásával kívánta végrehajtani. Ezért a 38. t. rendelet kibocsátását másnap egy ujabb intézkedés követte, amelyben a kormány a kisajátítások munkáját a községi birtokrendező és termelést biztosító bizottságokra bízta. (40. t. r. ) A rendelet szerint m aga s abb szintű - járási és megyei bizottságot is fel kellett állítani, ezeknek azonban már elsősorban döntőbizottsági feladatkörük volt, meghatározott vitás ügyekben kellett eljárniuk a kisajátított gazdaságok területi elkülönítésével kapcsolatban. A 40. t. r. meghatározta a gazdabiztosok feladatát is: ezeket a szakembereket mint tanácsadókat rendelte a községi bizottságok mellé, határozati jogkör nélkül. Ugyanezen a napon azonban a Földmüvelésügyi Népbiztosság kiadott egy végrehajtási utasitást is. Ebben viszont a szakszerűség biztosítása olyan hangsúlyt kapott, hogy a rendelet második pontja szerint "a birtokrendező és termelést biztositó bizottságokba kiküldött szakember bevonása, irányítása és az ügyeknek ő általa történő előkészítése nélkül (a községi bizottságok) határozatot nem hozhatnak és semmiféle ügyben nem intézkedhetnek. " Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a gazdabiztosok tevékenységétől meghatározó módon függött a szocializálások mértéke és üteme. Baranyában április elején egy gazdabiztos működött, a már említett Békefy Géza, akit ugylátszik Somogyból vezényeltek át Sásdra, hogy a birtokrendező bizottságok mellett a szakértői teendőket elvégezze. Békefy április 6-án rendelte el a megye területére nézve a birtokrendezo és termelést biztositó bizottságok megalakítását. 18 A községi tanácsok néhány nap múlva sorra jelentik a bizottság megszervezését. A bizottságok működéséről azonban nagyon gyér adataink vannak. Különleges esetnek tekinthetjük a mágocsi ügyet, amelyről a Baranya megyei Direktórium egyik ügyiratából értesülünk. A mágocsi birtokrendező bizottság ugyanis április 11-i keltezéssel jelentette a megyei direktóriumnak, hogy ápr. 7-re már felleltározta a bikali, hegyhátmaróczi, alsómocsoládi és nemerői gazdaságokat. Tekintettel arra, hogy a Békefy-féle utasítás csak 6-án ment ki a községekhez, fel kell tételeznünk, hogy itt egy olyan bizottságról van szó, amely ettől a felhívástól függetlenül alakult meg a 40. t. rendelet megjelenése után, és nagy lendülettel hozzá is kezdett a munkához. Talán nem tévedünk, ha ennek a lendületnek a hátterében az ideiglenes mágocsi munkástanácsot véljük. Mágocs az első világháború táján egyike volt azoknak a hegyháti községeknek, ahol a falusi osztályellentétek leginkább kiéleződtek. Erős gazdagparaszti réteg élt itt (még a német telepitésekből eredően), a falu határában főleg kulákbirtokok voltak, s a kizsákmányolás is elsősorban a parasztságon belüli formában jelentkezett. Az agrárproletáriátus és falusi szegénység más csoportjai a Tanácsköztársaság győzelme után a falu vezető