Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH MÁRTA: A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása Baranyában

leméivé válnak, s a kulákság eleinte részben nem mer, részben nem is akar ezzel szembeszállni, hiszen a föld kérdésében még várakozó állásponton van márciusban. A szegényparasztság direktóriuma a mágocsi Szocialista Párt tagjaiból alakul meg és ez a direktórium hozza létre a birtokrendező és termelést biztositó bizottságot, amely itt valóban "szegényparaszt bizottságnak" tekinthető. A bizottságban egyébként résztvesz Weisz Pál élelmezési megbízott is, akinek feladata a somogy-baranyai 44. vörös dandárhoz bevonult bányászoknak a demarkációs vonalon túlra menekült hozzátartozói élelmezése volt. Weisz megvesztegethetetlenségével és forradalmi elszántságával kihivta a falusi reakció dühét maga ellen. A mágocsi birtokrendező bizottság azonnal nekilátott a környező uradalmak kisajátításának. Két érdekes dolog figyelhető meg ebben: egyrészt az, hogy földszerző törekvések ekkor még nem jelentkeztek a falusi szegénység részéről, másrészt hogy a bizottság működése a községhatárnál jóval nagyobb területre terjedt ki: a mágocs-alsómocsoládi határban lévő nemerő-pusztai és alsómocsoládi uradalmakon kivül a br. Puchner-féle gazdaságokat (bikalpuszta Bikái község, maróezpuszta Hegyhátmarócz és Köblény határában) is szocializálták. Ez utóbbi ténykedés arra enged következtetni, hogy Weisz Pál megbízatásával is kapcsolatban volt ez a gyors ütem: az élelmezési feladatok végrehajtását könnyebben lehet teljesíteni a kisajátított uradalmak készleteinek felhasználásával. Az április 7-i tanácsválasztások alkalmával azonban fordulat állott be Mágocson: a három hét alatt magához tért reakció összefogott és kijátszotta a szocialistákat. Különböző manipulációkkal (szavazólapok megsemmisítése, fenyegetések, rémhírterjesztések révén) a gazdák megbuktatták a mágocsi Szocialista Párt jelöltjeit és saját megbízható embereiket juttatták a munkástanácsba. 20 Ez a dolog a szocializálások addigi eredményét is megsemmisítette. A Weisz Pál - féle szegényparaszti bizottság ápr. 11-én bejelentette megszűnését a megyei direktóriumnak. Az általuk végrehajtott szocializálásokat hivatalosan nem is vette tudomásul senki. Májusban a gazdabiztosok újból jelentik a Földmüvelésügyi Népbiztos s ágnak a bikali, hegyhátmaróczi stb. gazdaságok kisajátítását, mintha addig ott semmi nem történt volna. A mágocsi eseten kivül a községi birtokrendező és termelést biztositó bizottságok működéséről nem tudunk. Ez nem tekinthető véletlennek és nem magyarázható a forrásanyag elpusztulásával. Ha a megyei direktórium anyagában nem is, de a községi direktóriumi iratokban kellene, hogy ezek tevékenységének valami nyomát leljük. Hiszen, ahogy a bizottságok megalakulásáról szóló jelentések fennmaradtak, ugy más, a kisajátításokkal kapcsolatos munkának nyoma lenne, annál is inkább, mivel ezek a bizottságok a községi direktóriumokkal szoros kapcsolatban jöttek létre. Mig azonban a megyei birtokrendező bizottság fel- feltűnik egyes döntéseknél, a községi "szegényparaszt bizottságok"-ról a gazdabiztoeok jelentéseiben sem esik szó. A dokumentumok hiánya azzal magyarázható, hogy ezek a falusi forradalmi szervek csak a megalakulásig jutottak el, érdembeli tevékenységet nem folytattak Baranyában. (Ahol később a szegényparasztság földszerző törekvéseivel találkozunk, mindig a falusi munkástanács, illetve direktórium jár el az ügyben. ) A bizottságokat a szocializálások során a gazdabiztosok nem veszik igénybe. Ennek alapja viszont az, hogy a földosztás elmaradása érdektelenné tette a parasztokat a nagybirtok kisajátításában, igy nem is léptek fel az ellen, hogy a szocializálásokat mintegy hivatalból - a gazdabiztosok végezzék a maguk módján. Az, hogy a földosztást váró parasztság, különösen a birtokos gazdák, közömbössé váltak a nagybirtok elleni küzdelemben, már a végleges tanácsválasztások idején lehetőséget adott a megyei reakciónak arra, hogy ellenforradalmi tevékenysége számára bizonyos tért nyerjen. A falu csalódott hangulatát a reakció egyébként is országosan igyekezett kihasználni, rémhíreket terjesztett arról, hogy a kisbirtokos parasztság földjét is el fogják venni. Ilyen hirek Baranyában is elterjedtek. A megyei ellenforradalmi érzelmű birtokosok és közigazgatási tisztviselők ekkor már létrehozták azt a kicsiny csoportot, amely a tanácshatalom elleni aknamunka kisugárzó gócaként működött. Mivel az ellenforradalmi szervezet két vezető személye, Szily Tamás és Blaskovich Iván mozgási szabadsága elég korlátozott volt (legalább is ugy érezték, hiszen Szilyt már egyszer, március 21. után elvitték rémhírterjesztés miatt) csak igen óvatosan dolgozhattak. Elsősorban a befolyásuk alatt álló jegyzőket használták fel arra, hogy összeköttetést teremtsenek a "polgárokkal". A cél ekkor az volt, hogy bázisokat szerezzenek a munkás tanácsokban és direktóriumokban. Ezzel egyrészt a tanácshatalom helyi erejét gyengithették