Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH MÁRTA: A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása Baranyában

kérdésben. Egyes vidékeken a proletárdiktatúra győzelmének hirére földosztás indul meg. Baranyában ekkor találkozunk az első földfoglalás esetével: március 27-én a somogyi határszélhez közel eső Vidákpusztán végrehajtják az uradalom kisajátítását és megalakítják a termelőszövetkezetet. Az esetről fennmaradt jegyzőkönyv bizonyítja, hogy ez a termelőszövetkezet alakítás a somogyi földfoglaló mozgalom utólagos kisugárzása volt Baranyában, vagyis még annak a lendületnek a része, amely a polgári kormány földreform rendeletének kibocsátása után feltörő agrárproletár elszánás és indulatból fakadt." Minthogy a földbirtokreformnak parcellázás utján való keresztülvitele sem a földet nem juttatja elég gyorsan az igényjogosultak birtokába, sem a termelés folyamatosságát nem biztosítja... a helybeli igényjogosultak földigényüket szövetkezeti gazdálkodás formájában kívánják érvényesíteni" - hangzik a jegyzőkönyv szövege - "s követeli (a közgyűlés - Sz. M. ) hogy a gödrei uradalom (területe 1200 kat. hold, tulajdonosa özv. Jeszenszky Ferencné) teljes felszerelésével haladéktalanul az igényjogosultak, illetve az ezekből alakított szövetkezetnek birtokba adassék. Ennek megtörténtéig is a birtokbavételt a közgyűlés megbízottjai utján azonnal foganatosítja s a birtokon való rendelkezést... átveszi. Az aláírók a vidákpusztai cselédek, s nyilvánvaló, hogy az igényjogosultak kifejezést csak magukra értelmezték. De nincs is semmi jel, ami arra mutatna, hogy a kisajátításban a falu is részt kivánt volna venni. Talán nem is tudták, hogy mi zajlott le kinn a pusztán. Itt egy olyan helyzetről volt szó, hogy a cselédség egy öntudatosodó csoportja, s az ugyancsak nagybirtokellenes nézeteket valló Weisz Dezső intéző a március 21. után kialakult uj körülmények között fel mert lépni az uraság ellen. Valószínűnek látszik, hogy ezek az emberek már korábban is kapcsolatban álltak a kaposváriakkal, akiknek márciusi akcióit is nyilván ismerték. Segítségül hiva tehát a tapasztalt somogyiakat, a Tanácsköztársaság kikiáltása után a megváltozott erőviszonyokra támaszkodva, végrehajtottak egy olyan típusú földfoglalást, mint amilyenek Somogyban március folyamán zajlottak le. Ezekre az volt a jellemző, hogy a kisajátítás párosul a társulással, a közös gazdálkodással, amely egyben az uradalmi cselédség földigénye kielégítésének a módja is azáltal, hogy a nagybirtok földjét a közösség, a szervezett cselédség veszi birtokába. Az eseményekre való reagálásban tehát itt Baranyában egy fáziseltolódást lehet tapasztalni, egy olyan jelenséget, amely még később is fellelhető majd a falusi földigények jelentkezésénél, a tanácskormány földrendeletének megjelenése után. A Vidákpusztán lezajlott termelőszövetkezet alakítás egyébként visszhang nélkül maradt a meg nem szállt Baranyában. Nem mozdult a többi uradalom cselédsége és a megyei direktórium sem vett erről tudomást. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy mig Somogyban a földfoglaló mozgalomban a termelőszövetkezetek egész sora jött létre, s ezek kézbentartására még március 21. előtt gyors ütemben kiépítik az egész irányító rendszert, amelynek csúcsa a kaposvári Termelőszövetkezeti Központ, addig Baranyában a 38. t. rendelet megjelenése után ezt a "rendhagyó", forradalmi jellegű termelőszövetkezetet is hivatalosan elsorvasztják. X X X X X X A proletárforradalom győzelmének harmadik hetében, de még a tanácsválasztások előtt jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács 38. sz. rendelete a földbirtokok szocializálásáról. E földtörvény kimondta a közép- és nagybirtokok állami tulajdonba vételét olymódon, hogy "a köztulajdonba átvett földbirtokok szövetkezeti kezelésre a földet megművelő mezőgazdasági proletárságnak adatnak át. " A rendelet értelmében sem a köztulajdonba átvett földbirtokok, sem azoknak felszerelése egyesek vagy csoportok között felosztható nem volt. A magyar Tanácsköztársaság agrárpolitikájával foglalkozó marxista szerzők már sokoldalúan tisztázták azokat az elméleti és kormányzati megfontolásokat, amelyek a földkérdés ilyen jellegű megoldását eredményezték 1919-ben. 1? A szerzők egyöntetűen bírálják a magyar proletárdiktatúra vezetőinek a földosztás elutasításában jelentkező túlzó baloldaliságát (ebben a szociáldemokraták ortodoxiája találkozott a kommunisták forradalmi balos s ágával), valamint rámutatnak arra is, hogy a nagybirtok földterületének együtt tartásában (abban a törekvésben, hogy a gazdálkodást minél zökkenőmentesebben lehessen folytatni) - a tanács kormánynál ökono-