Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZENTISTVÁNYI GYULÁNÉ: Oktatáspolitikai intézkedések 1945-1946

népi demokratikus kormányzat oktatásügyi politikája nem Ítélhető meg csak a szaktárca intézkedései alapján, hanem a népi demokratikus forradalmi fejlődés társadalmi, politikai követelményeinek nézőpontjából., Az a tény, hogy a demokratikus, népi szervek tevékenysége alapján az oktatásügy nem maradt tárcaügy, biztosította, hogy az intézkedések a várt lehetőségeknél fokozottabb mértékben igazodtak a létrejött uj államhatalom igényeihez. A Magyar Kommunista Pártnak és a baloldali erőknek igen nagy szerepe volt abban, hogy viszonylag gyorsan megindult az oktatás, megindult a harc a demokratikus átalakulásért, és felszínre kerültek nagyjelentőségű reformgondolatok. A Kommunista Párt céltudatos tevékenysége, növekvő politikai ereje és befolyása meghatározó volt e területen is. A kommunista oktatáspolitikai koncepció a társadalmi átalakulás reális igényeiből és lehetőségeiből indult ki, és elképzelései a koalíción belüli baloldali szövetségeseknél, valamint a baloldali és humanista értelmiségnél támogatásra találtak. Az előrehaladás természetesen nem történt simán, a jobboldaliak reakciós manőverei, a klérus erős befolyása, a kisgazdapárt jobboldalának visszahúzó tevékenysége, egyes szociáldemokraták szüklátókörüsége, a súlyos gazdasági nehézségek, a fasiszta, nacionalista ideológiai fertőzöttség, a bonyolult politikai helyzet mind gátló tényezőként jelentkeztek. Az MSZMP művelődéspolitikai tézisei erről a korszakról állapítják meg a következőket: "Az 1945-1948 közötti fejlődésre még jellemző volt a polgári pártokkal kötött koalíció, és az, hogy a politikai és gazdasági frontokon sorozatos vereségeket szenvedő uralkodó osztályok a kultúra területén próbálták kiépíteni hadállásaikat. Ennek ellenére a párt eszmei befolyása a kulturális életre, ezen belül az értelmiség rétegeire is mind erőteljesebb lett. "

42 Az eredmények lényeges mozgatója volt a helyes értelmiségi politika. A MKP májusi konferenciája e témával foglalkozva hangsúlyozta: "a MKP ragadjon meg minden alkalmat arra, hogy e rendkívül értékes rétegnek megkönnyítse a demokrácia felé vezető utat. Mutassa meg, hogy a népi Magyarországon foglalhatja el csak értelmiségi azt a helyet, amely műveltségénél, szaktudásánál fogva megilleti. "43 Ebben a periódusban a párt vezetői még ténylegesen elitélték a szektaszellemet, és ennek következményei kedvezően hatottak. Nem véletlen, hogy az SZDP nevelésügyi főtitkárának a szociáldemokrata vezetőségi tagokhoz intézett körlevele kifogásolta, hogy az MKP magához "édesgette az értelmiségieket. "

44 Az Országos Köznevelési Tanács munkájában olyan neves értelmiségiek kapcsolódtak be, mint Kállai Gyula, Kemény Gábor, ülyés Gyula, Veres Péter, Szentgyörgyi Albert, Kodály Zoltán, Ortutay Gyula, Ferenczy Béni, Csűrös Zoltán, Rusznyák István, Pátzay Pál, Darvas József, Öveges József, Keresztury Dezső és Mansfeld Géza Pécsről. Tanácsadó tevékenységével ez a testület nagymértékben segítette a tanügyigazgatás munkáját. Pécsett a politikai átalakulást előnyösen befolyásolta, hogy vezető értelmiségiek szinte a felszabadulás első napjaitól kezdve tevékenykedtek a közéletben. Jó kapcsolat alakult ki közöttük és a helyi kommunista pártszervezet, a nemzeti bizottság és a munkások között. A megye már 1944 decemberében a Nemzetgyűlésbe több értelmiségi követet is küldött, közöttük az MKP részéről dr. Boros Istvánt és mint Pécsett választott központi jelöltet Andics Erzsébetet. 5 Már 1945 januárjától aktivan tevékenykedett a Pedagógus Szakszervezet, a Pécs-Baranyai irók, tudósok és művészek Szakszervezete. A Magyar Szovjet Művelődésügyi Társaság elnöke is egyetemi tanár volt, dr. Lissák Kálmán személyében. A törvényhatósági oktatási bizottságban elismert pedagógusok vállaltak munkát, közöttük Antal György, Kövesi Béla, Debreceni László. A munkában bázist jelentett a kommunista párt értelmiségi csoportja, soraiban olyan elismert tudósokkal, mint dr. Ernszt Jenő, dr. Lissák Kálmán, dr. Szabó Pál Zoltán, dr. Boros Béla. 1946-os titkári értekezlet jegyzőkönyvi tanúsága szerint, a beszámoló a kommunista pécsi értelmiségi csoportról állította, hogy "a legjobbak közé tartozik." Tevékenységük hozzájárult egy pezsgő tenniakarás kibontakoztatásához. Állásfoglalásaik, cikkeik a fasiszta multat birálták, sikraszálltak a demokratikus Magyarországért, népszerűsítették a Szovjetunió hősi harcát, gazdasági, tudományos és kulturális fejlődését, dr. Boros István a Sorsunk 1945. júliusi számában a Szovjet Tudományos Akadémia 200 éves jubileumáról emlékezve, tényekkel bizonyította, hogy a "szocializmus elválaszthatatlan a tudománytól. " Az ő példájukra apellálva fordultak a kommunisták a visszahúzódókhoz, a passzívakhoz. A Sorsunk ugyanezen számában Ilku Pál "Hol vannak a tanítók, tanárok?" című cikkében figyelmeztetett, hogy: "Nem szabad tovább várni a Dunántúl tanárainak, tanítóinak sem. Dönteniök kell, határo-