Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944

letkorát s a gyárban eltöltött szolgálati idejét. A legidősebb nő 61 éves volt, a legfiatalabb 32. Átlag életkoruk 46 év. A gyárban eltöltött átlag szolgálati idő 16 év. A nők közül megbetegedettek kivétel nélkül férjezettek voltak, zömük családfenntartó. Ezt a tényt alátámasztja egyébként az a számitásunk, amelyet a jelzett időszakban a nők, férfiak, továbbá a férjezett és hajadon nők arányának kimutatása érdekében elvégeztünk. E szerint 1924-1944 között a gyár évi átlagos munkáslétszámán belül 67,6 % férjezett asszony, 9,2 % hajadon, 23,2 % férfi. A leányok átlagos életkora 26 év, munkában eltöltött szolgálati idejük átlaga 7 év. 51 Igy érthető, hogy az orvosi vizsgálat után munkába lépő leányoknál a viszonylag rövid szolgálati évek miatt, a fenti betegségek még nem jelentkeztek. A nők foglalkoztatási aránya a pécsi gyárban alacsonyabb, mint országosan, igy a megbetegedések, végleges nyugdíjazások aránya is valószinü kisebb. A gyár higiéniai és egészségügyi viszonyai is kedvezőbbek voltak. 1925-ben, 1928ban, 1942-ben porelszivó berendezést szereltek fel. 1924-ben a dohánygyári betegsegélyző pénztár támogatásával házi gyógyszertárat állitottak fel. Orvosi rendelőt még 1912-ben rendeztek be. A gyár első orvosa Tolnai Vilmos volt. Az igazgatóság 1931-ben tett javaslatot munkás-zuhanyozó létesítésére és az étkezde levegőjének tisztítására ventillátort javasolt felszerelni. A központi igazgatóság ekkor nem engedélyezte, de 1936-ban hozott határozat alapján felépült mégis 10 női és 5 férfi zuhanyozó. Egy munkásra 40 liter melegviz jutott és 15 percnyi fürdési idő. A fürdő felügyeletét és tisztítását a munkások látták el, amelyért túlórapótlékot kaptak. A zuhanyozó használata a következőképpen alakult: 1937-ben átlag mindössze 52 nő és 32 férfi vette naponként igénybe. 1938-ban 19 nő, 7 férfi. 1939-ben 85 nő és 21 férfi, 1940ben 97 nő és 16 férfi, 1941-ben 120 nő, 19 férfi 1943-ban 118 nő és 21 férfi. 52 A helyi gyárakban ekkor többnyire ismeretlen fogalom a munkásfürdő. 1936-ban a Zsolnay-gyár létszáma 600 fő körül mozgott, és egyetlen fürdőhelyiség 1 zuhanyozóval állt rendelkezésre. Valamennyi magántőkés üzemben mosó edényekből tisztálkodtak. Két olyan tényezőt emiitünk még meg, amely a szociológiai képet kiegészíti: 6. / A fizetéses szabadságok alakulása és a dohánygyári munkásság nyugdíj-rendszere 1913-ig a hazai dohánygyárakban nem volt fizetéses szabadság. Ekkor jelent meg az a rendelet, amely szerint 6 nap fizetett szabadságot lehet adni annak a dolgozónak, aki "egész évben nem hiányzott, jó magatartású, szorgalmas, munkája ellen kifogás nem merült fel. " E jövedéki igazgatósági rendelet alapján a szolgálati idő nem befolyásolta a szabadságot. Negyven szolgálati év után ugyanannyi volt, mint a szabadság megadásához szükséges minimális 5 évi szolgálati idő után. A fizetéses szabadság e rendszere 1943-ig állt fenn a dohányiparban. Ekkor lényeges előrelépést jelentő rendelkezést hoztak a korábbi állapotokhoz viszonyitva. A módositás szerint a fizetett szabadság maximuma a korábbi 6 nappal szemben 12 nap lett, továbbá egy évi szolgálat után már megjárt a 6 napi szabadság. A rendelet indokolásából a korábbi megkülönböztetések kimaradtak. E rendelet a munkásság állandó követeléseként szerepelt mozgalmaikban, s igy annak vívmányaként könyvelhető el. A korban kétségtelenül jelentékeny eredménynek számitott. ^

3 7. / Nyugdíj ügy * A nyugbérszabályzat rendkívül sokat változott. Hely hiányában ezek összehasonlítására itt nem térhetünk ki. Kiemelünk egy-két olyan vonást, amely 1944-ben megjelent nyugdijszabályzatban is megvolt még. Először mindenkit ideiglenesen nyugdíjaztak, függetlenül korától és szolgálati idejétől. A végleges nyugdíjaztatást csak többszöri orvosi felülvizsgálat után engedélyezték. Az ideiglenes nyugdíj összege 15-18 %-kal volt kevesebb az állandó nyugdíjnál. Nem az volt a mérvadó, hogy az illető elértee a meghatározott korhatárt, vagy szolgálati ideje milyen magas, hanem "kondíciója alkalmas-e vagy nem, a magas dohányjövedéket szolgálni. " A nyugbérbe nem számították be a 18 éves kornál fiatalabb években teljesített szolgálatot, pedig elég sok volt azoknak a száma, akik a gyár indulásától kezdve 15 éves korukban alkalmazást nyertek. Igy 3-4 évet elvesztettek. A dohányipari statisztikai évkönyvek vizsgálata azt mutatja, hogy a megbetegedett nők mintegy 23-25 %-a 24-28 év között volt. Ha munkaképtelenekké is váltak, mivel nem volt meg a szükséges 10 évi szolgálati év, nyugdíjban nem részesülhettek. Pécsett a szerb megszállás következményeként négyéves üzemszünet miatt a munkások három és fél évet elvesztettek a nyugdíj kiszámításánál. A jövedéki központ ugyanis