Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

gazdasági állapotokhoz. A kartellek az okai nemcsak az ipari és mezőgazdasági termékek értékesülési egyenlőtlenségének, hanem ezek túlkapásai idézik elő a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi árak közötti aránytalanságot is. A kamara 1930. évi őszi rendes közgyűlése is foglalkozott a kartellek káros gazdasági működésével. Hangoztatták a kamarai tagok, hogy a kartellek meg nem engedhető mammuthasznukat a fogyasztók kiuzsorázásával szerzik, ezért működésük erkölcstelen és a társadalomra káros. A kartellek egyrészről támogatják a tőkés államvezetést és ennek jogán befolyásolják, sőt kényszeritik a magas ipari vámok és más kedvezmények fenntartására, de más részről, ha a kormány meg nem fékezi Őket, kiszipolyozzák és nyomorba döntik a kunyhók és a kastélyok lakóit egyaránt. Ezért azt kérték a tagok, mondja ki az Alsó-Dunántuli Kamara közgyűlése, hogy a zavartalan mezőgazdasági termelés és értékesités biztosítása céljából szükségesnek tartja a kartellek megrendszabályoz ás át. A kamarai tagok a kartellek visszaszorításával az ipari és mezőgazdasági árak közötti kiegyenlítődést akarták kierőszakolni. A mezőgazdasági termelés és értékesités mélyülő anarchiája elleni védekezésre egyre többen ajánlották a mezőgazdák összefogását, szervezkedését. Csak tömörüléssel, egyesüléssel lehet előmozdítani a gazdasági bajok megszüntetését - hangoztatták. Azért tudott sikeresen működni az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara is a Dél-Dunántulon, mert a mezőgazdasági foglalkozású lakosság a mezőgazdasági kamarákban, amelyeket az 1920. évi XVIII. tc. alapján 1922. július 29-én állitottak fel, még a nagybirtokosok túlnyomó befolyása ellenére is bizonyos összefogó erőt látott érdekeinek védelmére. A kerületi kamarák alszervei a mezőgazdasági bizottságok voltak, amelyeken keresztül ugy érvényesült a négy déldunántuli megyére kiterjedő hatásköre, hogy minden vármegyének, minden járásnak és minden körjegyzőségnek megvolt a maga mezőgazdasági bizottsága. Ezért volt olyan elgondolás az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamarában, hogy az árszabályozó kereskedelmi tevékenységet az összes községi mezőgazdasági bizottságok bevonásával kell minél szélesebb alapokra helyezni, igy a kiskereskedelmi árakat összhangba lehet hozni a nagykereskedelmi árakkal, és a községi mezőgazdasági bizottságokon keresztül ki lehet majd épiteni a magyar altruista szövetkezeti szervezetet. Hangsúlyozták, hogy csak szövetkezéssel lehet megmenteni a magyar mezőgazdaságot a teljes csődtől. A válság kezdete óta a legtöbb gazda csupán hitelezőinek dolgozik, a kamatfizetésekre termel. Mintha már teljesen a bankok kormányoznák az országot és csupán egyetlen érdek lenne: a bankok és kartellek profitja. A kerületi kamara választmányi ülése azt javasolta a közgyűlésnek, hogy a mezőgazdasági kényszeregyezségi eljárásokat bizzák a területileg illetékes kerületi kamarákra, hogy igy a mezőgazdaság megszabadulhasson a fojtogató terhektől. A későbbiek során már azt kérték a kamarától, hogy a községekben kövessen el mindent a szövetkezetek létesítésére és kérje a kormány támogatását a szövetkezeti élet megindításához, mert csak szövetkezéssel lehet védekezni a kartellek ellen. Oly nehéz gazdasági kérdésekkel áll szemben a parasztság, hogy ezen csak szövetkezeti szervezkedéssel lehet segíteni. Szövetkezeti alapon lehet megoldani az állattenyésztést, a beszerzési és értékesítési problémákat. A tejkezelői és tejvizsgálati dijakat csökkenteni kellene, mert ezek megdrágítják a tejértékesitést. Az pedig eltorzitása a szövetkezeti eszmének, hogy kizárják azokat a gazdákat a szövetkezetből, akik már fél fokkal kevesebb zsírtartalmú tejet visznek be a tejcsarnokba. Ezt a szövetkezeti gondolat megcsúfolásának nyilvánították a felszólalók és hangoztatták, hogy olyan szövetkezetre van szükség, amelyben osztálykülönbség nélkül valamennyi gazda összefog. Elő kell készíteni az altruista alapokon nyugvó mezőgazdasági szövetkezeti hálózat kiépítését. Leghelyesebbnek tartották, hogy a községi mezőgazdasági bizottságok tegyék meg a kezdeményező lépéseket, amelyekben erre egyébként is megvan a kedv és hajlandóság, de ez törvényszerű kötelességük is. Már 1929-ben működött a barcsi gabonatárház-szövetkezet, ahol tárolni lehetett az akár exportra, akár belforgalomra szánt és előre felvásárolt gabonát. A barcsi gabonatárház-szövetkezet 14. 000 vagon búzát szállított ki Olaszországba és a szövetkezet vezetősége azt a célt tűzte maga elé, hogy lehetővé tegye egész Dél-Dunántul búzatermésének Barcson keresztül Olaszországba való szállítását. A kamarai gyűléseken javasolták, hogy állítsanak fel a barcsihoz hasonlóan más gabonatárház-szövetkezeteket is, mert ezekből sok előny származik a gaz-