Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

mig hazánkban csak 72, tehát nálunk borban nincs túltermelés. Franciaországban a kivitel a termés 5 %-át teszi ki, a termelt bor többi része belsó' fogyasztásban értékesül, sőt bizonyos mennyiséget még importálnak is. Csakhogy Franciaországban a hazai eladásnak nincsenek akadályai, borkimérésre mindenki kaphat engedélyt. Magyarországon a pénzügyigazgatóságok nehézkesen adják a borkimérési engedélyt. Franciaországban a forgalmiadón kivül más adó nem terheli a borokat és ennek összege - magyar pénzre átszámitva - 3. 90 pengőt tesz ki hl-enként, mig Magyarországon a fogyasztási adó és egyéb illeték összesen 19 pengő. Ott a sör adója magasabb, mint a boré, mig Magyarországon fordított a helyzet. Franciaországban a borfogyasztás személyenkénti évi átlaga 100 - 120 liter, Olaszországban 80 - 100 liter, mig nálunk csak 20 - 40 liter. A kamarában a magyar szőlészet-borászat fennmaradásának feltételeként jelölték meg a belföldi bor, szőlő, süritett és kondenzált must, valamint a borpárlat fogyasztásának fokozását. A borfogyasztási adó teljes eltörlésével és a termelői kimérések kiterjesztésével - a nagy pénztelenség ellenére - növelni lehetne a belső fogyasztást. A balatonfüredi szőlő- és borgazdasági kongresszus résztvevői közül többen azt javasolták, hogy a belső fogyasztás emelésére a legbiztosabb eszköz a megfelelő propaganda, a hazai reklámozás. Táblákat kellene kifüggeszteni, mint Németországban, vagy Ausztriában ilyen felirattal: "Igyunk bort!" Ezen a ponton azonban a kongresszus élesen szembekerült az antialkoholista szervezetekkel. Volt olyan elgondolása a kamara szőlészeti szakosztályának, hogy külföldi borházainkhoz hasonlóan Budapesten is fel kellene állítani egy magyar borházat, amely iránt különösen a külföldi vendégek mutatnának nagy érdeklődést, akik Budapesten megfordulnak. Mivel az antialkoholisták is csendben, de eredményesen tevékenykedtek, a balatonfüredi kongresszus hangsúlyozta a szőlőfogyasztás fokozásának fontosságát is. Budapesten mintegy 40 szőlőárusitóhely felállítását vette tervbe, hogy itt a vásárlóközönség közvetlenül termelői kézből kapja az árut. A katonaság és vámőrség borellátása is bizonyos értékesítési javulást eredményezett a belföldi borpiacon. A katonaságnak borral való ellátása kb. 30. 000 hl bor elhelyezését biztosította. Ezenkívül a borfogyasztási adó 50 %-os eltörlése is 25 - 30 %-kal megemelte a belső fogyasztást. Igy tehát a belföldi borfogyasztás emelésének leghatékonyabb eszközei voltak a hadsereg borellátásának megszervezése, a borfogyasztási adó csökkentése és a termelői borkimérések kiterjesztése. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara és tagsága állandóan kritikával illette a gabona tőzsdei spekulációt és többször ostromolta a kormányt ennek megszüntetéséért. Már az 1929 nyarán tartott pacsai gazdagyülésen hangoztatták, hogy a tőzsdei spekuláció a búzaár lenyomásával végveszélybe fogja dönteni a gazdaközönséget. írjon fel a kamara a kormányhoz, hogy nyúljon bele erélyes kézzel a tőzsdejátékba és szüntesse be a tőzsde határidős üzletkötéseit, mert ezek ár romboló hatásúak. A pécsváradi gazdagyülésen ugyancsak szóvátették a gabonatőzsde spekulációit és tűrhetetlennek nyilvánították, hogy egyszer a termelőt, máskor a fogyasztót szipolyozza ki. Követelték, hogy szüntesse meg a kormány a fedezetlen határidős gabonaüzleteket. A tőzsdén csak az adhasson el gabonát, akinek tényleg van gabonája. Ne legyenek névleges, papíron történő, az áru jelenléte nélküli eladások, amelyek tulajdonképpen spekulációk és nyerészkedések a gazda bőrére. A spekulánsok egy óra alatt többet keresnek, mint a gazda egy egész évi fáradságos munkájával. A Barcson tartott kerületi gazdagyülés már papirosbuzának nevezte a tőzsdei gabona adásvevéseket. Mivel azonban itt már belátták, hogy a tőkés rendszerben nem tudják és nem is lehet megszüntetni a tőzsdei gabonaforgalmat, azt kérték a kormánytól, hogy akadályozza meg az ezzel kapcsolatos hazárdjátékot. Végül ugy próbáltak nyugalmat teremteni, hogy a tőzsdei tanácsba beválasztottak 15 kamarai gazdatagot, hogy így biztosítva legyen a termelői érdekek védelme. A tőzsdei spekuláción kivül a kartellek működését tartották még a legártalmasabbnak a mezőgazdaságra, a mezőgazdasági termények értékesítésére, a válságból való kivezető útra. Az ipari kartelleket okolták azért, hogy felbomlott az egyensúly az ipari és mezőgazdasági termelés között. A gyönki kerületi gazdagyülés határozatban kérte a kormányt a kamarán keresztül, hasson oda, hogy a kartellek letörése által vissza lehessen térni a válság előtti békés