Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)
TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933
A baromfitenyésztés visszaesésével kapcsolatban a kamarai gyűléseken a felszólalók bírálataikban elmondották, hogy Magyarországon a gazdák keveset törődnek a baromfiállományukkal. A baromfiólak nem felelnek meg a célnak, pedig a baromfitenyésztést az egyik legjövedelmezőbb üzemággá lehet fejleszteni. Válságos időben olyan üzemágra kell rátérni, amely rentábilis és ez elsősorban a baromfitenyésztés. A válságos években is Németország felé nagy volt az exportlehetőség. Ha a Németországba irányuló kiviteli lehetőségeket teljesen ki akarták volna használni, mintegy 2. 000 db, egyenként legalább 2. 000 tojóval rendelkező fajbaromfi telepet kellett volna felállítani. Mirbach Antal báró sombereki földbirtokos, a Baranya megyei Gazdasági Egyesület baromfitenyésztési szakosztályának elnöke felajánlotta, hogy a szakosztály mindig készséggel támogatja a baromfitenyésztéssel foglalkozó gazdákat. Kimutatta, hogy 10 filléres átlag tojásár mellett a magyar parlagi tyúk semmi jövedelmet nem hoz. Viszont az amerikai Leg-Horn és a Rhode-Island fajta jövedelme ugyanilyen tojás egységár mellett évi 10-12 pengőre tehető. Ötven fajtyukból álló tenyészet megfelelő gondozás mellett annyi jövedelmet hoz, mint öt hold föld és sokkal kevesebb munkával, befektetéssel jár. A baromfitenyésztés és tojástermelés fellendítése érdekében négy pontból álló határozatot fogadott el a kamara: 1. Az elkorcsosult jelenlegi baromfiállomány kicserélésére tenyésztojást bocsássanak a gazdák rendelkezésére. 2. Folytatni kell a kakasok szétosztását és ezek állandó felügyelet alá helyezését. 3. Járásonként tojásgyüjtő telepeket kell felállitani. 4. A kamara területén szakemberek bevonásával mintatelepeket kell létesíteni a gazdák tenyészanyaggal való ellátása és a tenyésztők oktatása, továbbképzése céljából. A túltermelési válság enyhítését próbálták ugy is előmozdítani, hogy kiséríetet tettek a belső fogyasztás növelésére. A belső fogyasztás emelésével egyrészt csökkenteni akarták az exportra váró nagy árufelesleget, másrészt az exportból visszamaradt mezőgazdasági terményeket a belföldi forgalomban akarták értékesíteni. A belső fogyasztás növelését egyrészt az élelmiszerfogyasztás, másrészt a borfogyasztás terén igyekeztek propagálni. A buzafeleslegről az volt az általános vélemény továbbra is, hogy ezt nagyobbrészt export utján kell értékesiteni. Ezen a téren a termelési feladatokat vry akarták elosztani, hogy a belső kenyérgabonafogyasztást a kisgazdák láthatnák el, az exportra való termelés pedig a közép- és nagybirtokok feladata lehetne. A kamara is tett ilyen javaslatot, amely összefüggött a minőségi termeléssel is, mert a nagybirtok inkább képes volt exportra alkalmas minőségi buza előállítására, mint a kisbirtok. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara működési területén eredményes kísérletet tettek a belső terményértékesités elősegítésére a hadsereg élelmiszerellátásának megszervezésével. A katonaság terményszükségletének közvetlen a termelők részéről való ellátásával kapcsolatban a kerületi kamara felterjesztést intézett a honvédelmi minisztériumhoz és a miniszterelnökséghez. A honvédelmi miniszter az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara előterjesztését figyelembe vette és annak gyakorlati kivitelére vonatkozóan utasította az érdekelt vegyesdandár hadbiztosságokat, hogy vegyék fel a kapcsolatot az alsó-dunántuli kamarával. A hadbiztos s ágok véleménye is az volt, hogy a mezőgazdasági értékesítés válsága a szervezetlenségben gyökerezik. Ezen ugy lehet segiteni, ha egyrészt a hadseregellátás régebbi szabályait ugy módosítják, hogy lehetőséget biztosítanak a termelőknek katonai szállításokra,- másrészt ha a termelőket szervezettségük képessé teszi a katonai ellátásra. A hadbiztosságokkal történt megállapodás alapján az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara a szállítás lebonyolításának idejére alkalmi egyesülésekbe tömöritette a termelőket, ami semmiféle külön költséggel nem járt és feloszlott akkor, amikor a szállítás befejeződött. Az alsó-dunántuli kamara példájára a Felső-Dunántuli Kamara igazgató választmánya is örömmel járult hozzá, hogy a saját kamarai területükön megszervezzék a katonai ellátást. Szintén csak alkalmi egyesüléseket hoztak létre és kísérletképpen egyelőre csak egy évre vállalták a szállítást a hajmáskéri katonatelep részére. * 7 Még nagyobb súlyt helyeztek a belső fogyasztás növelésére a borértékesítés területén. Az a vélemény alakult ki, hogy a kivitel politikája teljesen csődöt mondott. A kivitelre alapozott szőlőgazdaság nem is életképes, hanem a belső elhelyezést kell inkább elősegíteni. Hivatkoztak arra, hogy Franciaországban 160 négyszögöl szőlőterület esik egy emberre,
