Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)
TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933
sére, a tejtermékek sokféleségének előállítására. A buza és rozs alacsony ára miatt a kamara helyesebbnek tartotta az áruforgalomból kimaradt gabonamennyiségnek haszonállatokkal való feletetését, mint a világpiacon történő olcsó elkótyavetyélését. A kamarában szót is emeltek a külföldi drága tengeri behozatala ellen, mert sertéshizlalásra alkalmasnak találták azt a buza- és rozsmennyiséget, amelynek nem volt piaca. A kamara véleménye szerint ezzel sokkal olcsóbban lehetett volna hizlalni, mint a jugoszláv, vagy román import tengerivel. A kerületi kamara közgazdasági szakosztályának alakuló ülésén javasolták, hogy a dél-dunántuli kisgazdákat részesitsék állami hizlalási hitelekben a községi hitelszövetkezeteken keresztül. Lássák el ezeket a községi pénzintézeteket ehhez szükséges megfelelő mennyiségű állami pénzellátmánnyal. A kamaratagok hangsúlyozták, hogy nem a búzaeladást kell mindenáron erőszakolni, hanem inkább meg kell inditani a zsir- és szalonnaexportot. A tojáshozamot fajbaromfi kiosztással kell emelni és eredményesebb tojástermelésre kell buzditanl a földműveseket, mert a tojásexport emelkedőben van és ez még fokozható. A dél-dunántuli állattenyésztő gazdák sérelmeit a Somogy vármegyei Gazdasági Egyesület inditványa foglalta össze, melyet az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara 1932. évi őszi közgyűlése elé terjesztett. Ebben birálta a kormánynak a dunántúli állattenyésztésre sérelmes mezőgazdasági exportpolitikáját, ami csak sulyosbitotta a válságot. Nyíltan leszögezte, hogy a földmüvelésügyi kormányzat mezőgazdasági politikája az utóbbi években nem helyes uton haladt. Inkább az Alföld gazdasági életének kedvezett és háttérbe szorította a Dunántúl belterjesebb mezőgazdaságát, főként állattenyésztését. Az egyesület inditványa javasolta az eddigi helytelen agrárpolitika módosítását, az állattenyésztés felkarolását, mert csak ezen az uton lehet kijutni a gazdasági válságból. Helytelen, hogy a földmüvelésügyi minisztérium eddig a buzakivitelt tartotta a legfontosabb feladatnak és az állatexportót elhanyagolta. Ez katasztrofális elsősorban a Dunántúl fejlettebb állattenyésztésére, de közben nem oldotta meg az extenzívebben gazdálkodó Alföld termelési válságát sem. A dunántúli kisgazdaságok viszonylag csak kevés búzát termeltek, legfeljebb csak annyit, amennyi saját szükségletükre, a gazdasági cselédek konvenciójára és az alomszalma szükségletre elegendő volt. Ezért azt javasolta a Somogy vármegyei Gazdasági Egyesület, hogy jobban lehetne értékesíteni az olcsó búzát, ha állatokkal etetnék fel és az állatokat exportálná az állam. Ezáltal olyan buzahiányt lehetne teremteni, hogy csak a legjobb minőségű buza maradjon meg emberi fogyasztásra és külkereskedelmi célra. Ez egyaránt segítség lenne a dunántúli és az alföldi gazdaságoknak. Nagyobb segítség, mint amit a bolettával nyújt a kormány a gazdáknak, sőt a bolettát igy meg is lehetne szüntetni. Néhány malacnak ugyanis nagyobb volt az értéke, mint egy-két mázsa buza után járó bolettának. Az osztrákok a Magyarországtól 5-6 pengős áron vásárolt búzát marha és sertéshizlalásra használták fel, a magyarok pedig 16-18 pengős tengerivel hizlaltak. Amíg a magyar Futura Vállalat 5-6 pengőért vesztegette a búzát külföldön, itthon 12-13 pengőbe került mázsája. Ausztria annyira felfejlesztette állatprodukcióját az olcsó magyar búzával, hogy a válság utolsó éveiben Magyarország már nagyon nehezen tudott vele konkurrálni. A bécsi piacot 70-80 %-ban osztrák sertéssel látták el. A kerületi kamara közgyűlése egyhangúlag állást foglalt a Somogy vármegyei gazdasági egyesület javaslata mellett, hogy a gazdasági válságból való kivezető ut érdekében a legfőbb teendő az állatkivitelnek, tejnek, tejtermékeknek piacot teremteni. A kormány ha támogatja a belterjes gazdaságokat, egyszersmind automatikusan segiti a külterjes gazdaságok nyersterményeinek az elhelyezését. 16 A válságból való kivezető ut keresése közben önálló kérdésként merült fel a kerületi kamarában a baromfitenyésztés fejlesztése. A gazdasági válság kezdete előtti években ez az üzemág ugyanis annyira visszaesett, hogy az exportra kerülő baromfi és tojás már csak kicsiny töredéke volt az ország korábbi kivitelének. A baromfitenyésztés fellenditése céljából azt javasolta a kamara, hogy hasznot hozó baromfitenyésztésre kell rátérni. A magyar parlagi tyúk tartására a gazda ráfizet, mert alacsony a tojáshozama. A baromfitenyésztés eredményességének fokozása céljából nemes és egy községben egyfajta baromfit kell tartani.
