Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - PAP László: A mohácsi csata

A Mohács felé végzetesen haladó ország belső állapotát a leghívebben festik a pápai követek, br. Burgio Antalnak, VII. Kelemen pápa titkárához, Sadoletohoz 1524-1526. években rendszeresen küldött, közismert jelentései, amelyeket egyes esetekben a pápai segélypénzt hozó Joannes Verzeliusnak levelei egészítenek ki. E jelentések a múlt század végén közzétett vatikáni magyar okirattár anyagában a kor képe rekonstruálásánál a legkiemelkedőbb értékűek. Burgio jelentései végigkísérik az 1526 július 26-án Budáról Mohács felé induit királyi sereg mozdulatait, állomásait is, A csatát megelőző napokból származó utolsó levele Budán, augusztus 25-én kelt, amikor a magyar seregnek Mohács melletti táborütéséről, a török es'é

1 ; hidverésérŐl ad hirt. Az r.-t köv^íő jelentéséi Bécsből, szeptember 5-roI keltezi s ebben már a bekövetkezett csatavesztésről számol be, az első híreket továbbító, néhány vázlatos mondatban. Mig a hadba vonulást megelőző időkre nézve közvetlen tapasztalataiból merít, a Gellért-hegy-aljai elindulást követő napokról, a csata előestéjéig, Brodarics István püspök-kancellár lehetett informátora. Ez abból a körülményből is kiviláglik, hogy Brodarics egy évvel utóbb közreadott visszaemlékezésének megfelelő részletei, mondanivalóban, megfogalmazásban feltűnően egyeznek a Burgio jelentéseiben foglaltakkal. Brodarics István szerémi püspök a kor vezetőemberei közül kiemelkedő, tőlük jellem, erkölcs, cselekedetek tekintetében elütő egyéniség. Korábban követ a pápai udvarban, Szalkay letételével az események végső kibontakozásakor került a kancellári székbe, a király közvetlen közelében volt a Duna-menti hadvonulás idején s tovább, a küzdelem alatt, a csata döntő mozzanatáig, a király eltűnéséig. Saját megmenekülésének részleteiről nem beszél ugyan, de tény, hogy a török ágyuk, janicsárpuskák tüzéből sértetlenül került kl s jutott tovább, a Dunántúl nyugati városainak valamelyikébe. Később, János király mellett, még közismerten jelentős történeti szerepet vitt. A !T

De conflietu Hungarorurn cum Tureis ad Mohácz verissima descripí;io

,T cimü latin nyelven megirt müve az egyetlen magyar kútfő, amely a csatát közvetlenül megelőző hetek és napok eseményeiről, főként pedig a csata mozzanatairól folyamatos képet nyújt, Rajta kivül csak adalékokat szolgáltat egynémely njnigati kútfő: váltakozó értékű, a csatából megmenekültek vallomásai, vagy előadásaik nyomán megirt egykorú levelek, napvilágot látott nyomtatványok. E~ zéknek egybevetett tartalma a lényeg tekintetében néha egyező, vagy ellentmondás nélkül kiegészítő jellegű a Brodarics leírásában foglaltakkal, kivételesen nyújtanak egy-egy szó, vagy mondat erejéig oly értékű kiegészítést, amely a harc döntő részleteinek, helymeghatározásának rekonstruálásánál jelentőséggel bírnak. Brodarics visszaemlékezéseihez hitelesen hangzó kiegészítést alig nyújtanak a kortárs Szerémi György udvari papnak más vonatkozásokban is mérsékelt értékű, sokat támadott Emlékiratai. Némi kiegészítő adalékanyagot hámozhatunk ki a Szerémit is írásra ösztökélő Verancsics Antal munkájából. A Mohács u~ tán háromnegyed évszázaddal munkálkodó Istvánffi Miklós történetírói munkásságának a mohácsi csatát ismertető szakaszában is van, bár csekély, kutfokiegészitő értéke. Igy - egyebek között - ő jegyezte fel elsőként, hogy a csata halottait Kanizsai Dorottya, Perényi Imre nádor özvegye, a siklósi vár urnő-