Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - PAP László: A mohácsi csata

kérjen békét, ha másként nem lehet, még adófizetés árán is. Ebből láthatja Főtisztelendőséged, milyen eredményt vár a kalocsai érsek ettől a háborútól. Az urak mind nagyon szivesen fogadnák ezt a békét, de ezt nem merik mondani, mert nincsenek még mind együtt s félnek a nemességtől. ..." Tomori Pál ekkor még azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a Délvidéken öszszeszedett 10. 000 (Brodarics István szerint 5-6. 000) főnyi, Perényi Péter tern esi bán csapataival kiegészitett, többnyire szegény nemesekből és jobbágyokból álló seregével a törököt, legalább ideig-óráig, feltartóztassa. Ilyen szándékkal kel át utóbb a Dunán s foglal helyet az eszéki átkelőhely baranyai oldalán, ahol szekértábort is veret. Saját serege harci vágytól fűtött, s a törökkel mindenáron meg akar ütközni, de Tomorit aligha zavarta meg szűkebb környezetének hangulata, s' hitelt lehet adni a pápai küldött önmagában bizonytalan állításának. Augusztus 10-13-án Tolnán állomásozik az akkorra már létszámban gyarapodó sereg. Megérkezik Zápolya György is, János vajda öccse, akitől két héttel korábban az a hir jött, hogy 4000 morva gyaloggal, sok jó lovassal s jobbágyaival jön a táborba. "Ha ezt a haderőt jól használja, akkor nagy segitség, de vannak, akik félnek tőle. " - irja a követ, nyilván György bátyjának rossz hire miatt. Tolnán szemlét tartván csapata felett, kiderül, hogy csak "valami 1200 gyalogosa van és 200 magyar módra felfegyverzett nehéz lovasa. " Itt zajlódik le a csatát megelőző események egyik nagy drámai mozzanata: a bárók és nemesek - kétféle indoku - lázadozása. Burgio hü képet nyújt az ellenségtől néhány napi járóföld távolságában időző hadrakelt seregnél uralkodó, legteljesebb mérvű fegyelmezetlenségről. "A király elrendelte, hogy az urak közül néhányan menjenek Eszék felé s parancsát többször, mégpedig igen szigorúan megismételte, de az urak húzódoznak. Végre hajlandónak mutatkoztak az indulásra, de előbb a szolgálatukban álló nemesekkel valóságos országgyűlést tartottak, mint Rákoson szoktí^. Az országgyűlés aztán, a nemesek nevében, megbízottak utján, megkérdezte a Felségtől, vajon szándékozik-e ő'is megvívni a törökkel, vagy sem s miért nem akar ő is előnyomulni Eszékre? Tudtára adták, hogy ha ő nem megy, akkor a nemesek és az urak nem törődnek többé az országgal, hanem majd Ők is csak magúkról fognak gondoskodni s hogy egyáltalában nem méltó dolog hogy mikor a szultán személyesen jelen van ~aT tábor ban, akkor a magyar király ne legyen ott...." Brodarics kancellár ugyanerről igy emlékezik: "A nádor, akit már előbb is megbiztak ezzel, ismét