Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - PAP László: A mohácsi csata

megbízást kapott, hogy siessen, s előzze meg az ellenséget a Dráván való átkelésében. A főurak közül azonban némelyek egyenesen visszautasították a rendeletet, mások meg kiváltságaikkal s a főuraknak azon szokásával hozakodtak elő, hogy csakis a király zászlói alatt harcolnak; szóval a Dráva védelmének ügyét, elejtették. . . A király a népes gyűlésben, melyben erről tanácskoztak, hirtelen haragra gyúlva, igy »zeit: "Látom, hogy mindenki csak az én személyemben keres magának kibúvót és mentséget (szószerint idézzük a kiráfv szavait). Személyesen jöttem el ebbe a nagy végft leiembe, azért, hogy az ország megmentésére és a ti jólétetekért a saját életemet a szerencse minden változásának kitegyem. Hogy tehát senki se találhasson az én személyemben mentséget a saját gyávaságára s hogy engem semmivel se okolhassanak, a mindenható Isten segitségével holnap én személyesen fogok elmenni veletek oda, ahová mások nélkülem menni nem akarnak. " Augusztus 17-én Bátára érkezik a magyar sereg. Ekkor a török már Eszék alatt van s három nap alatt be is fejezi a hid épitését. A hadrakelt magyar seregnek még nincsen vezére, "ami eddig is nagy kárral és kellemetlenséggel járt." A haditanács titkos szavazása alapján jelöli ki a király Tomori Pált és Zápolya Györgyöt, két fővezért egy helyett, minden katonai szabály megcsúfolásával. Tomori kétségbeesetten tiltakozik megválasztása ellen. "O semmiképpen sem tud ilyen nagy feladatnak megfelelni, minthogy olyan nagy harcot, amilyent Őfelségének most kell vivnia, még csak nem is látott. "- irja Brodarics - "Nem is vállalja Ő el ezt a feladatot, ha mindjárt fejét véteti is a király. De hasztalan hangoztatott Tomori ilyen s hasonló dolgokat a nyilvánosság előtt, a király titkos tanácskozásai alkalmával, " - ajánlván nála tapasztaltabbakat, közöttük a vajdát is, - "a király mégis csak őt jelölte ki hadvezérnek. Társul György grófot.... aki maga is sokáig tiltakozott ezen méltóság ellen. Végre is azon feltétellel fogadta el, hogy senki más, mint Pál barát (mert igy szokta'hivni) legyen a társa, s hogy mihelyt a bátyja megérkezik, rögtön lemondhasson ezen méltóságról. " A fővezérválasztás után Tomori ismét lesiet a Drávához, saját kisebb seregéhez, "kipuhatolni" - tudatja Burgio - "hogy meg lehet-e akadályozni a török átkelését. De'azt kellett látnia, hogy a törökök már három hidat vertek a folyón és annyi embert és tüzérséget hoztak át a másik partra, hogy lehetetlen volt azokkal szembeszállni, s ezért visszavonult a királyhoz. " Tomori számára azonban ez nem volt egyszerű vállalkozás. A Dráva-menti sereg ekkor már több kisebb támadást hajtott végre az átkelő törökiptlfft. harci láza egyre fokozódott, nyilván attól is, hogy a közvetlen közelből, teljes kibontakozásában látta a veszélyt. A királyi parancs közlésére, hogy t. i. vissza kell vonulniok és egyesüiniök kell a fősereggel, valóságos lázadás tört ki az ellenséggel mindenáron megütközni akaró seregben, Tomorinak rend-