Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

t, mivel a legtöbbet ígérte érte, 15.000 forintot. A gyár eladása eücn azonbar T inbergerné Klein Anna és Linberger mostoha fia óvást emeltek azzal az indokkal, hogy a gyár közös szerzemény, tehát fele részben Linbergernét illeti. Kérték a cukorgyár árverésen történt eladásának megsemmisítésé.. Hogy az ügy még bonyolultabb legyen, Nedeczky György ellen Linberger viszontkereseti pert indított. Ugyanekkor a pécsi hitelezői is követelést támasztottak ellene és azt kérték, hogy vegye a városi tanács zár alá a Linberger házaspárnak a cukorgyártól elkülöníthető, eddig még le nem foglalt ingóságait és ebből téríttesse meg pécsi tartozásait. Ebben a bonyolult heryzetben Linberger cukorgyáros kijelentette, hogy hitelezői kielégítésére tehetetlen, ezért csődbirósági eljárást kért maga ellen. ^ Ekkor már az egész Linberger elleni végrehajtási összeg a kamatokkal együtt 24. 093 forintra emelkedett. Amikor a csődeljárásra került volna sor, Nedeczky megbízottai tiltakoztak az ellen, hogy Linberger csődtömegébe a lakóházát és cukorgyárát is beszámítsák, mondván, hogy a Hétszemélyes Tábla döntvényei szerint a csőd nem rendelhető el a már bíróilag lefoglalt és zár alá vett javakra, s ezekre a csődösszeirás sem terjedhet ki. Még azt is állították, hogy a csőd megindítása sem szabályszerű, mert nincs meghirdetve a városháza kapuján. Már pedig az ilyen mulasztásból eredő károkért a városi tanács felelős. Igy most már a városi tanács sem tudott kitérni a cukorgyár uj árverése elől, ezért ennek időpontjául kitűzte 1846. augusztus 29. napját. Az árverést Dollinger Károly polgármester az uj becsértéken, vagyis 51. 000 forinttal kezdte meg, mint kikiáltási árral. Mivel azonban az árverezők kevesen voltak és a becsértéknek harmadrészét sem ígérték meg, az árverési eljárást Dollinger abbahagyta. Igy a gyár második árverését is sikerült elodázni. Problémát okozott az is, hogy mi történjék a gyár épületben található cukor mennyi seggel. A polgármesternek és Linberger zár alá vett ingatlanai hivatalos gondnokának az volt az álláspontja, hogy Nedeczkyék követelése a lakóházon, gyárépületen és gyári berendezésen kivül másra nem terjedhet ki. Eközben Linberger ellen a csődeljárás is tovább folytatódott, sőt a csőd elrendelését Pécs város tanácsa a bécsi lapokban is közzétette. Végül már hiába kérték újból és újból a cukorgyár árverésének elhalasztását Linberger felesége és pécsi hitelezői, hiába érveltek azzal, hogy a gyárat el lehet adni 50. 000 forintért is, csak meg kell hirdetni az országos és külföldi lapokban, a magyar királyi kancellária elrendelte, hogy Nedeczky és Linberger perének végrehajtását mielőbb fejezze be a pécsi városi tanács. A pécsi cukorgyár harmadik árverésének napját 1847. május 27-re tűzték ki. Ezen az árverésen a gyár 15. 500 forint értékben özv. Botka Jánosné Nedeczky Francisk

a tulajdonába ment át annak az adósságnak fejében, amelyet még férjétől vett föl Nedeczky György a tomaji és más birtokai tehermentesítésére. A per végére már Nedeczky is egészen elszegényedett. Mivel a felperesek követelése erre az időre már perköltséggel és kamatokkal