Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

A dombói gyárban szakmunkásokat, segédmunkásokat és napszámosokat alkalmazott Linberger. Szakmunkásoknak vehetjük a főzőmestert, üiepitőt, raffinalót, párologtatót, gépkezelőt és a spódiumégetőt. Segédmunkások voltak a rohamosok, zsákosok, léhordck, fürészelők. Az 1839. év őszén, amikor a gyár indult, Linberger kb. 50 napszámost alkalmazott. A következő években 60 - 120 -ig ingadozott a napszámosok létszáma, sőt a szántóföldi répamüvelés egyes szakaszaiban, vagy az őszi répaszedés idején ennél még jóval magasabb is volt. A női napszámosok száma valamivel meghaladta a férfi napszámosokét. Nemcsak Kastélyosdombóról vett fel napszámosokat, hanem a közeli falvakból is, mint. pl. Barcsról, Darányból, Drávagárdonyból. Istvándiból, Kistamásiból, Pálból, Zádorból. Az 1842, és 1343. évben, amikor a répatermesztés és a cukorgyártás is csökkent Kastélyosdombón, lecsökkent a napszámosok száma is mind a répatermesztésnél, mind pedig a cukorg3^ártásnál. Állandó napszámosait Linberger a cukorgyártásiszezon befejezése után a cukor répamüvelésben foglalkoztatta. Ami a gyár kés/i+ményeít illeti, teljesen tiszta, raffinait cukor jóformán csak az első évben készült a dombói gyárban. Ekkor forgalomba hoztak nagyobb mennyiségű süvegcukrot is. Később csak cukorliszt készült és a cukorlisztet értékesítették, A cukorliszten kivül adtak el kandiszcukrot, nyerscukrot, sőt szörpöt is. A cukorszörpből pálinkát, sőt keményítőt és kenőcsöt is készített Linberger. A répatörkölyt Nedeczky szarvasmarhái takarmányozására fordították. A két társtulajdonos között a ráfizetéses termelés miatt az ellentét állandóan nett, inig végül is teljes szakításra vezetett. Linberger Kastélyosdombóról Pécsre költözött, ahol uj répacukorgyárat alapitott. Nedeczky György magát vesztes félnek érezte és kártéritési pert indított Linberger ellen. Az 1843/44. évi gyártási idényben Nedeczky táblabíró saját maga vezette a dombói g\'árat. Állítása szerint ekkor több répát dolgozott fel, több cukrot gyártott, mint Linberger bármelyik évben. A lé sűrítéséhez és tisztításához negyedrésznyi spódiumra sem volt szüksége, mint amennyit Linberger kimutatott. Nedeczky nem akarta elhinni Linbergernek, hogy egy ilyen hires, tapasztalt oukorgyártó ráfizetéssel üzemeltette volna a dombói cukorgyárat. Nincs levéltári nyoma annak, hogy Nedeczky György az 1843/44. évi gyártási idény után is működtette volna a dombói gyárat, erre egyéb források sem utalnak, ezért megállapíthatjuk kétségkívül, hogy 1844-ben a kastélyosdombói répacukorgyár megszűnt. A szigetvári második cukorgyár alapítása utáni évben, a negyedik Somogy megyei cukorgyárként létesült 1854-ben a somogyhárságyi répacukorgyár, amelyet Herbecz Vilmos és Társa alapitott. 26 Amikor a somogyhárságyi gyár megindult, mintegy 5. 000 mázsa cukorrépát dolgozott fel. Az 1856/57. évben répahiány miatt működése szünetelt, de a fcu iajdonosok 1857 végére újra üzembe helyezték. Az 1857/58. évben 16.000, 1858/59-ben 25.666 mázsa répát dolgozott fel. De 1859/60-ban, 1860/61-ben ás 1861/62-ben újra szüneteltették a gyártást. Arra azonban, hogy a gyár e-