Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - DÁVID Zoltán: Pécs város népessége és mezőgazdasága II. József korában

192 a második csoportba. Végül érdekesen alakult a férfiak társadalmi megoszlása is. A papok számának jelentős csökkenését a nemesek csaknem hasonló növekedése kisérte. A polgárok száma alig emelkedett, annál inkább megnőtt a zsellérek, de különösen az "egyéb" rovatba sorolt, katonai szolgálatra alkalmas legények száma. A gyerekek közül a 13-17 évesek száma a~ ránytalanul jobban gyarapodott, mint az 1 - 12 éves korcsoporté, de a növekedés a mainál mindenképpen sokkal pozitivabb népmozgalmi mérlegre enged következtetni, Érdemes a város népességének fejlődését városrészek szerint szétválasztva is követni. Sajnos elég kevés ilyen részletezés került eddig elő és azok is csak a házak számát tartalmazták. Az első adatot a kataszteri felmérés földkönyvei alapján nyertük és ezt egy 1817. évi adattal hasonlíthattuk össze. 5. tábla. A házak számának alakulása városrészenként 1787-ben és 1817-ben. A városrész meg- A házak száma nevezése 1786 1817 Belváros 513 554 Budai külváros 581 722 Siklósi külváros 32 78 Szigeti külváros 293 434 Rácváros (Német Ürög) - 15 Összesen: 1419 1803 A kataszteri felmérés alapján megállapított házszám kisebb a népszámlálás adatainál. A különbség oka, hogy a földkönyvek alapján csak a belterület négy városrészének határán belül eső házak számát tudtuk meghatározni, a szőlőhegyeken és a város határában elszórtan fekvő épületek nélkül. Pécs négy városrésze közül a Belváros volt a legjelentősebb, ahol többnyire a tehetősebb iparosok és kereskedők laktak. A legtöbb ház azonban már 1786ban is az elsősorban bosnyákok lakta Budai külvárosban volt, mig a magyarok főleg a Szigeti külvárosban helyezkedtek el. Sokkal kisebb volt a negyedik városrész, a Siklósi külváros, a Rácvárost pedig csak 1817-ben tüntették külön fel. Az 1817. évi adatok e mellett a külvárosok erős ütemű fejlődését jelezték a város későbbi növekedési tendenciáinak megfelelően. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy Pécs IT. József korában Magyarország szabad királyi városai között a középnagyságuak felsőbb csoportjába tartozott. Népességének a népszámlálás adataiból kiszámított egyes mutatói (elsősorban az egy házra jutó személyek száma) alapján feltűnt, hogy a házak lakottsága inkább egyes mezőgazdasági jellegű alföldi városokéhoz volt közel. A társadalmi megoszlás és a város egyéb demográfiai jellegzetességeinek vizsgálata megerősítette feltevésünket, hogy Pécs lakosságának jelentős része ezidőtájt szőlőmüve lésből élő zsellér volt, akiknek apró házaiban természetszerűen nem is lakhatott több család.