Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
TANULMÁNYOK - DÁVID Zoltán: Pécs város népessége és mezőgazdasága II. József korában
Ezeket az eredményeket az ugyancsak II. József által elrendelt, a népszámlálással csaknem egyidejűleg végrehajtott kataszteri felmérés eredményeivel kívánjuk igazolni, egyben adatainak feldolgozásával közelebbről megvizsgálva a város mezőgazdasági viszonyait is. A kataszteri felmérést legfontosabb agrártörténeti forrásaink közé az emeli, hogy miként a népszámlálás a népesség minden rétegére, a felmérés a mezőgazdasági művelés alatt álló terület egészére kiterjedt. Nem volt különbség földesúri, papi, nemesi és jobbágyi birtok között: a mérnökök vezetésével folyó, az ország egész területére kiterjedő pontos felmérés valamennyit egyformán számbavette. Forrásaink Pécs 1780-ban készített részletes földkönyvei és az ahhoz csatlakozó iratok voltak, amelyek a város telekkönyvi hivatalának levéltári anyagából az utóbbi évek során kerültek elő, ^ Ez az anyag egyedülálló abból a szempontból, hogy a földkönyveket a telekkönyvezés alapjaként egészen a XIX. század közepéig folyamatosan használták. Bár az iratok nem maradtak fenn teljes egészükben, igy is sok fontos adatot tártak fel a város mezőgazdaságáról.. Ismertetésük és feldolgozásuk előtt röviden foglalkoznunk kell a felmérés elkészítésének módjával és ennek kapcsán forrásunk értékelésének főbb szempontjaival. 40 Magyarország területének kataszteri felmérését az uralkodó 1786. február 10én rendelte el. Nyomtatásban megjelent utasítása 4 * pontosan körvonalazta a teendőket - ebből emelek ki röviden néhány fontosabb részletet. A földek pontos területi adatainak megállapítása érdekében végzett felmérés nem volt különösebben bonyolult. Végrehajtásához fából készült, hitelesített bécsi &l£e,>- mérőláncokra, hat vagy nyolc póznára és tiz faszegre volt szükség. Egy-egy mérőláne hosszúsága 10 öl volt, a póznák nyolc-kilenc láb magasak, a faszegek pedig egy láb hosszúak voltak. A felmérést részben a megyei juratus geometrák, részben Ausztriából és Csehszlovákiából érkező katonai mérnökök irányították és ellenőrizték. Rajtuk kivül a földek mérésében hét személy vett részt: egy Írástudó ember, aki a területi adatokat pontosan feljegyezte (a megmért parcellákról egyben olykor vázlatokat is készítve),két ember a láncok húzásában segédkezett, kettő-kettő pedig a póznákat és faszé4.9 • • geket hordozta. Az utasítás mellékletében részletesen ismertették a különböző formájú földek kimérésének problémáit és számos gyakorlati tanácsot adtak legyűrésükre. A Veszprém megyei munkálatok vezetője, Kun László commissarius szerint, a legnagyobb nehézségeket a "háromszögletű, csucskás, hasas vagy turózsák forma földek"^ okozták. Ilyen esetekben valamint a nagyobb földesúri parcelláknál a mérnökök maguk végezték el a méréseket. A földek többsége azonban szabályos téglalap alakú volt, amelynek csak hoszszuságát és szélességét kellett pontosan meghatározni. Egy ilyen telek felmérése a következőképpen történt: A parcella elején és végén két póznát állítottak fel, és ezek között egyenes vonalban kifeszítették a 10 öl hosszúságú mérőláncot. Ennek végéhez a láncot tartó férjfi mellett haladó szöghordozó leszúrta az első fasz eget, majd a lánccal továbbmentek mindaddig, mig a végét erre az első szögre rá nem akasztotta^:/ Ékkor az elejéhez leszúrták a másik
