Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

lyekhez az üzemcrot malomkerék, igaerő, később szijáttételes gőzgép szolgáltatta. A pépből a répalét prések segítségévei sajtolták ki. Linberger még azt tanitolta, hogy a cukor háziipar szerű készítésénél mindenféle sajtoló eszköz megfelel erre a célra, igy különösen a szőlőprés is, amelyet kézi erővel lehet működtetni. A lovas, vagy ökrös járgánnyal hajtott prések is csavar rendszerűek tak. Linberger Gyula a kastélyosdombói gyárában még sajtolózsákokat nasznák. a pesti tanintézetében tartott előadásai alkalmával pedig egy nagyobb asztalkendőt. Fejlettebb fokon a répáié kipréselésére hidraulikus sajtotokat állitottak be. Amikor felfedezték, hogy a répából a cukor kivonása sokkal előnyösebb áztatásos módszerrel, vagyis a répaszeleteknek vizben való áztatásával, akkor a prések helyét a cukorgyárakban az áztatóberendezések foglalták el. Az áztatóberendezések üzemenként szintén különbözhettek egymástól aszerint, hogy a gyár a hideg, meleg, vagy a száraz áztatást alkalmazta. A kitermelt répáié szűréssel való tisztítására csontszénszürőket és vásznat használtak. Linbergernek a kastélyosdombói gyárban évenként több mint 20 rőf szürőrongyra volt szüksége. A hig répáié besüritése a répacukorgyártás kezdeti időszakában gépi berendezés nélkül, szabad tűzön történt. Linberger tapasztalata az volt, hogy a cukorlé párologtatásához mindenféle réz-, vas-, vagy agyagedény használható. A cukorgyárakban a főzés hatalmas üstökben történt és a nyilt fa-, vagy széntüzelésről azután a süritő edényeknek gőzzel való hevítésére tértek át. A különböző fütőfelületü üstök helyett a lepárolásra haladóbb gyártási fokon már vákuumokat alkalmaztak cukorgyáraink. A finomításhoz, jegecesitéshez, formákba öntéshez való technológiai eljáráshoz is megvoltak gyáraink felszerelései, eszközei. Mindehhez, valamint a cukormasszának a gyártási folyamat alatti kezeléséhez edényekre, ládákra, hordókra, tartályokra, vödrökre, puttonyokra, hőmérőkre és egyéb felszerelési tárgyakra volt szükség. A gyári berendezéseket részben külföldön, részben pedig itthon szerezték be. A cukoripar technikai fejlődése dél-dunántuli gyárainkat is a gyári berendezés tökéletesítésére ösztönözte. A szigetvári második cukorgyár, valamint a somogyhárságyi és csáktornyai cukorgyárak már áztató (macerációs) berendezésekkel voltak felszerelve. Nemcsak hogy szénnel fűtötték már a gőzkazánokat, hanem üzemükben több gőzgépet is alkalmaztak és transzmissziós áttétellel ezek hajtották a répareszelőket, a hidraulikus sajtókat, a cukor őrlőmalmokat, a szirup kicsapatására szolgáló centrifugátokat, az áztatóberendezést, a páternosztert, stb. A répalének préselés utján való nyerése cukoriparunkban meglehetősen hosszú ideig volt használatos. Préselés alkalmával a prés kerületét körűivevő csatornában a kinyomott lé összegyűlt és innen csöveken, majd lécsatornán keresztül jutott el a tisztitóedényekig. A préselés történhetett zsákok segítségével,