Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

nál pedig csak a beszerzési árat veheti tekintetbe, ahogyan azt az uradalom­tól kapja. A bérlet lejárta után a gyárat a tulajdonosok kívánságára megfele­lő ellenérték fejében köteles azoknak átengedni. 2 * Somogy megye közgyűlése is hozzájárult a magyaratádi répacukorgyár épitési tervéhez, de a gyár felépítésére nem került sor. A szigetvári cukorgyárat Czindery László 1837-ben alapította. Egy már meg­lévő emeletes épületben kezdték meg a répacukorgyártást Linberger módszere szerint. A Helytartótanácshoz küldött Somogy vármegyei jelentések a követke­ző évek során is mindig megemlítették, hogy a gyár jó karban van. A gyárat üzemvezető irányította és mellé egy uradalmi tisztviselő volt beosztva. A szigetvári gyár'évenként átlag 25. 000 mázsa répát dolgozott fel. A cukor­répát túlnyomó részben maga az uradalom termesztette, de vásárolt szomszé­dos termelőktől is. A gyár működése mindig függött a terméseredményektől, mert képes volt 45. 000 mázsa répa feldolgozására is. A gyár felszerelése, gyártási eljárása eleinte egyszerű volt. A répa mosásá­nál használt vízszivattyúkat, valamint a répadaráló gépeket járgányos áttétel segítségével négy ökör hajtotta. A répapépbol a levet kipréselték, majd pedig főzőedényekben szabad tűzön hevítették. A lé tisztítása csontszénen való átszü­réssel történt, amelyet a gyár maga állított elő égetéssel állati csontokból. A helytartótanácshoz küldött megyei jelentések szerint Czindery gyára megfe­lelő gépekkel volt ellátva. A gyárban végeztek cukorfinomitást is, de 1844­ben a termelt cukornak csak egy részét finomították Szigetváron. A nyers cu­kor másik részét Pécsre szállították, ahol Czindery raktárt tartott fenn. A pécsi cukorfinomitás csakis Linberger gyárában történhetett, ami viszont arra utal, hogy Linberger később is kapcsolatot tartott fenn a szigetvári gyárral. 2 " A szigetvári gyárban 1852-tol kezdve a répapép sajtolása helyett haladóbb mód­szert alkalmaztak a répa cukortartalmának kivonására. Bevezették az áztatá­sos módszert vagy macerációt. A macerációval a répaszeleteknek vizben való áztatásával vonták ki a répa cukortartalmát, s a besüritést gőzzel hevített sü­ritőkben végezték. A gyártás folyamán visszamaradt répatörkölyt az uradalom szarvasmarhahizlalásra forditotta. A soproni iparkamara 1852. évi jelentése szerint a szigetvári répacukorgyár­ban 60 munkás dolgozott. Nyilván ez a munkáslétszám a cukorgyártási idényre vonatkozott, s egyébként a gyár munkásait az uradalom szántóföldi cukorrépa­müvelésében is foglalkoztatták. A helytartótanácshoz az 1844-45-ös gyártási évről a szigetvári gyár a követ­kező cukorm int .lkat küldte fel a kivánt mennyiségben: finom meliszt, rendes meliszt, fehér kandiszt, sötétebb kandiszt és barna kandisz cukrot. A következő 1845/46. gazdasági évre vonatkozóan a szigetvári gyár elkészítet­te rovatos kimutatását a feldolgozott cukorrépa mennyiségéről, a gyártás fo­lyamán termelt cukorról, cukorféleségekről. A kimutatásban szerepel a gyár •

Next

/
Oldalképek
Tartalom