Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

ről kellett szerződtetni és gondoskodni kellett lakásukról, elhelyezésükről, ez még jobban megemelte a cukorgyár kiadásait. A répacukorgyárak fejlődésére kedvező hatással volt, hogy Magyarországon a répacukoripar 1831-1849~ig adómentes volt. Az 1849. év végén azonban olyan pénzügyi rendelet jelent meg, amely a répából készült cukor után is adót állapított meg. Adót kellett tehát fizetni a cukorgyáraknak 1850-től kezdődőleg, mégpedig vagy a feldolgozásra szánt répa súlya szerint, vagy pedig olyan a dóáta lány összeget, amelyet a feldolgozásra szánt répa hivatalos felbecsülése, vagy pedig az évenként feldolgozott répamennyiség aránya szerint állapítottak meg. Amely gyárakban hidraulikus préseket használtak a répáié kisajtolására, a gyár termelékenységének megállapítására egy külön erre a célra készült sajtolófokbeosztást alkalmaztak. Ennek az adórendszernek az voit a legnagyobb hátránya, hogy nem volt tekintettel a répa minőségére, cukortartalmára. A magyar cukorrépa igy ugyanakkora adóval volt megterhelve, mint az északibb vidékek cukordusabb csehmorva, vagy sziléziai répája. Pedig amikor nálunk 15 mázsa répára volt szükség egy mázsa cukor előállításához, Csehországban elegendő volt ehhez 10, 5 mázsa répa. Azt is jelenti ez, hogy a magyar cukorgyártó üzemek a termelt cukor mázsája után csaknem 2 forinttal több adót fizettek, mint a cseh gyárak. A nádcukor és a répacukor közötti verseny nálunk az 1850 utáni években dőlt el, mégpedig a répacukor javára. A répacukor győzelmét elősegítette a haza répacukoripar fejlettsége, de hozzájárult az is, hogy a nádcukor behozatala elé meglehetősen magas vámot állított a kormány. Kétségkívül répacukoriparunk fejlődését elősegítette lakosságunk cukorfogyasztásának emelkedése is. Bár Magyarországon a cukorfogyasztás még mindig igen alacsony volt a nyugati államokhoz viszonyítva. Nálunk a cukorfogyasztás hosszú ideig fényűzésnek számított. Szegény népünk 1848 előtt jóformán csak gyógyszernek használta. Erre utalnak a magyarországu cukorfogyasztás alábbi összesített adatai is. 8 Ilyen mennyiségi adatok mellett 0,50 és 0,75 kg között mozgott az egy főre eső évi fogyasztás. De még ilyen fogyasztás mellett is szükség volt gyarmatcukor behozatalára, mert a hazai répacukortermelés nem tudta fedezni még az ilyen alacsony fogyasztást sem, hiszen a magyar cukorgyárak ezekben az években nem termeltek többet, mint 8.000 mázsa raffinait cukrot, tehát kb. egytized részét az ország szükségletének. A soproni iparkamara jelentése szerint a cukorfogyasztás a Dunántúlon még 1865-ben sem érte el egészen az 1. 25 kg-ot. ^ Akkor pedig az országos át1836.évi cukorfogyasztás 1841. " 1846. " " 66. 000 mázsa 80.300 » 95.600 "