Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

megszervezését, hanem rendszerint bankkölcsönnel. De egy-egy gyár üzemeltetése közben is szükségük lehetett kisebb-nagyobb kölcsönösszegre, amely pillanatnyi pénzügyi nehézségeiken átsegítette őket. Sok esetben hitellel kellett fedezni részben vagy egészben termelési költségeiket, amelyek a készcukor, vagy a melléktermékek és a gyártási maradékok értékesítése után térültek meg. A répacukorgyárak termelési költségei a cukorrépa beszerzésére, tüzelőanyagra, spódium előállítására vagy vásárlására, mész és göngyöleg beszerzésére, világításra, felszerelési tárgyak javítására és pótlására, napszámosok i érére, állandó alkalmazottak fizetésére, beruházások utáni kamatra és törlesztésre fordított kiadásokból adódtak. Bevételeiket pedig a legyártott cukor és szörp, valamint a melasz és a répatörköly értékesítése, s a gyár melléküzemeinek jövedelme képezte. Mivel az építési költségek magasak voltak, ezért eiőnyösebb volt a gyártást egy régi gazdasági épületben elindítani. A gyárak üzemeltetésének elsődleges feltétele volt a nyersanyag beszerzése

, a gyár kapacitásának megfelelő cukor répamennyiség biztosítása. Az is fontos volt. hogy minőségileg a lehető legjobb répa álljon rendelkezésre, hiszen a jobb minőségű répából ugyanakkora termelési költséggel magasabb cukorfoku répalcvet lehetett nyerni, amelyből több tiszta cukrot lehetett gyártani. Nem volt tehát közömbös, hogy miiyen áron szerzi be a gyár a cukorrépát. A répa árát rendszerint a répa súlya után fizették és csak ritkábban fordult elő, hogy a répa cukortartalma szerint állapították meg. Ha a gyár a termelőkkel szerződést kötött, tetszésük szerint vagy egy termelési idényre, vagy pedig több esztendőre állapodtak meg. Ha szük volt a répatermés, vagy magasabb voit a napszám és nagy volt a szállítási költség, a répa is megdrágult. Az általunk vizsgált 30 éves időszakban (1837-1867) a mázsánkénti cukorrépa ár 60 fillér és 2 korona 50 fillér között váltakozott. Az időszak kezdetétől a vége felé haladva, általában emelkedő tendenciát mutatott. A cukorfőzŐknél jelentős feladat volt a tüzelőanyag, a fa vagy szén beszerzése. A fűtőanyag igen fontos tétele voit a cukorgyárak kiadásainak. A dél-dunántuii cukorgyárak eleinte inkább fatüzeiésüek, később széntüselésüek voltak. Némelyik gyár fűtőanyagul fát és szenet vegyesen használt. Az egyszerűbb berendezésű gyárak tovább megmaradtak a fatüzelés mellett. A gőzkazánok és gőzgépek bevezetésével a széntüzelésű üzemeltetés lett általánossá. Ettől kezdve a szénlelőhelyek közelsége is befolyással voit a répacukorgyárak alapítására. Mecseki szenet használtak a szigetvári és a pécsi cukorgyárak, de a kastélyosdombói megmaradt fatüzelés mellett. A múlt század közepén 100 mázsa cukorrépa feldolgozásához mintegy 40 mázsa kőszenet használtak fel - cukorgyáraink. Ugyanebben az időben dél-dunántúli cukorg3'áraink mintegy 1000 munkást foglalkoztattak, - férfi, női és gyermekmunkaerőket vegyesen. A férfiaknál 1 korona 20 fillértől 2 koronáig, a nőknél 1 koronától 1 korona 30 fillérig, a gyermekeknél pedig 80 fillértől 1 korona 20 fillérig váltakoztak a napszámbérek. ' Mag£sabb volt valamivel a keresetük a szakmunkásoknak. Ha a cukorfőz Őmestereket - különösen a répacukorgyártás kezdeti időszakában - külföld-