Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

volna foglalkoztatni. A cukoriparnak a mezőgazdasággal való szorosabb kapcsolata esetén az állatok takarmányozására lehetett volna forditani a gyártásnál visszamaradt répahulladékot és cukoruledéket. Ha mindjárt megteremtődött volna ez a szoros kapcsolat mezőgazdaság és cukoripar között, ez emelte volna egész mezőgazdasági kultúránkat és a lakosság életnivóját is. A még fennálló jobbágy viszony is sok nehézség forrása volt. A parasztokra' a répatermésből is ngyanugy le kellett adni a földesúri szolgáltatásaikat,!, fiit más terményeikből. Somogy megyében a század negyedik évtizede fordulóján már két cukorgyár is működött, mégis azt jelentette a nagyatádi járás főszolgabirája a megyéhez, hogy cukorrépát egyedül csak Háromfán termesztenek, de itt is kevés menynyiségben. Egyébként a szigetvári és nagyatádi járások kivételével, a megye többi hét járásából is nemleges jelentést küldtek. A keszthelyi Georgikon kisérleti gazdasági földjein Zala megyében azonban már ekkor tervszerű cukorrépatermesztést folytattak, répamagot is termesztettek, amelyből eladásra is jutott. A répatermesztés eredményessége, vagy eredménytelensége is befolyásolta a cukorgyárak működését Jobb répatermés esetén több cukrot tudtak előállítani, mint gyengébb termésű esztendőkben. Befolyással voltak a répatermesztésre a müvelésben szerzett tapasztalatok is. A dunántúli cukorgyárakban az 1856/57.gazdasági évben 486.104 mázsa, az 1864/65. gazdasági évben pedig 1.546.369 mázsa cukorrépát dolgoztak fel. Ez azt jelenti, hogy a répatermelés a Dunántúlon kilenc év alatt 1.072.387 mázsával emelkedett. ^ Mivel a cukorrépánál állandóan nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat, a cukorgyárosok ugy segítettek magukon, hogy saját maguk is foglalkoztak répatermesztéssel vagy saját földjükön, vagy béreit területeken. Voltak cukorgyárosok, akik azért vásároltak répatermesztésre alkalmas szántóterületet, hogy gyáruk üzemeltetéséhez megfelelő mennyiségű cukorrépát termeszthessenek. Sokan a szomszéd földbirtokosokkal kötött répatermelési szerződésekkei biztosították gyáruk részére a szükséges nyersanyagot. Mivel magasak voltak a szállítási költségek, a répának távolabbi országrészekből való szállítása nem volt kifizetődő üzlet. Több gyár azért szüntette be működését, mert korszerű berendezése folytán nagymennyiségű répát tudott feldolgozni, a közelben nem termett elég cukorrépa, ezt távoli vidékről kellett elhozatni, s a távoli szállítás a gyár termelési költségeit megnövelte. A gyárak akkor tudták biztosítani nyersanyaggal való ellátásukat, ha egymástól távolabb létesültek, s igy maguk vehették át a környék répatermését, más gyárak versenye nélkül. Rentábiiisabb volt a cukorgyár működése, ha közelről tudta magát ellátni répával. Azért is helyesebb volt, ha a cukorgyár maga termesztette, vagy közeli vidéken termeltette a répát, mert távoli szállítás alkalmával a cukorrépa is jobban ki volt téve a napsütésnek, vagy késő ősszel a fagyveszélynek.