Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

Befolyásolta a cukorgyártás eredményét a répa minősége is. Kezdetben az a hiedelem uralkodott, hogy annál jobb a répa minősége, minél nagyobb, minél nehezebb. A későbbi kisérletek igazolták, hogy nagyobb a cukortartalmuk a kisebb répáknak. Megállapították, hogy a répa cukortartalma függ a talajtól, az éghajlattól, a mezőgazdasági kultúrától és az évjáratoktól. Ha nem ügyelnek a répatermesztők, vagy a cukorgyárak ezekre a követelményekre, cukorgyártás közben nagy kár érheti őket. Megfelelően kell kiválasztani a földet, a talajt jól elo kell készíteni. Nem minden vidék alkaLmas a répatermesztésre, s igy a cukoriparra. Az a vélemény alakult ki, hogy a répatermesztésre kedvezőbb az északi vidék, mint a déli. Ezért terem jobb minőségű répa Csehországban, mint Magyarországon. Az északibb éghajlati viszonyok kedvezőbbek a répa cukorfokára, faj súlyára. A németországi répa cukortartalma 1. 5 %-kal, a csehországié pedig 1 %-kal magasabb, mint a magyarországi répáé. Ez azt is jelentette, hogy vizsgált időszakunk végén, vagyis 1867-ben, amig a magyar répából 7 % cukrot lehetett nyerni, a cseh cukorrépa 9 % cukrot adott. Tehát Magyarországon sokkal több répát keltett felhasználni ugyanannak a cukormennyiségnek az előállításához, mint Csehországban, vagy méginkább Németországban. Ha a répa faj súlyát akarták megállapítani, azt ugy végezték el a bitterfeidi Heine módszere szerint, hogy egy nagyobb edényt sósvizzel megtöltöttek és abba a vizsgált répákat beledobálták. Minél nagyobb volt a répák fajsúlya, annál jobban lesüllyedtek a sósvizben. Amely répa a legmélyebbre szállt le az edényben, annak volt a cukortartalma a legnagyobb, tehát azt használták fel továbbtenyésztésre. Általában olyan répaárat kellett kialakítani, amely egyaránt megfelelt a gyárnak és a cukorrépatermelőnek. Azért volt előny, ha a gyár közelről tudta beszerezni a répát, mert igy nem terhelte meg a répaárat a szállítási költség, amely tovább emelte a cukor gyártási költségeit, ez pedig tovább kihatott a kereskedelmi és fogyasztási árakra. A mezőgazdaságnak is érdeke volt, hogy ne fejeződjék be a cukorgyárak és a termelők kapcsolata a répafelvásárlással, mert a cukorgyártás maradványait jól fel lehetett használni részint az állattenyésztésben, részint a növénytermesztésben. A répahulladék kiváló etetési, hizlalási takarmányanyag. A melasszal hizlalt szarvasmarhák és juhok husa finomabb a belfogyasztásban és keresettebb exportcikk. Még értékesebbek voltak ezek a gyártási maradványok a répacukorgyártás kezdeti időszakában, amikor a cukortartalom kivonásának a technológiája is kezdetlegesebb volt, tehát több tápanyag maradt a visszamaradt répahulladékban. Később, amikor a gyárak a répaszelet és a melasz értékesítését jól megszervezték, azt tartották, hogy e két gyártási maradvi.ny értékesítéséből megtérül a gyár részére az egész idény cukorgyártási költsége. • Az üledéket, iszapot, csontszénhulladékot a gyárak saját földjeik trágyázására fordították, mert a távolabbi szállítási költségeket nem birta el, pedig ezek