Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
TANULMÁNYOK - SZINKOVICH Márta: A szabadművelődési korszak Baranyában
• ságtudatunkat bódító idegen mákony volt és hogy csak a népi hagyományra szervesen épülő és abból táplálkozó népi és magas műveltségünk adhatja vissza államunk politikai önállóságát és biztosithatja nemzeti fönnmaradásunkat. " - irja egyik körlevelében. Ebben a megfogalmazásban már olyan gondolati elemek találhatók, amelyek sejtetni engedik, hogy e kultúrpolitikai nézetek egy általánosabb politikai felfogás részeként jelentkeztek: ez a "magyar vonal", amelyet a népi Írókról szóló állásfoglalás "harmadikutas" nacionalizmusnak nevez, olyan elképzelés, amely a Parasztpárton belül alakult ki. A Nemzeti Parasztpárt kultúrpolitikai nézetei egyébként több oknál fogva is erősen hatottak a baranyai népmüvelés irányitóira. Részben azért is, mert a VKM VIII. ügyosztályán ez az irányzat erősen képviselve volt, ezt a minisztériumi körlevelek, instrukciók bizonyítják, de fokozta ezt a hatást az a körülmény is, hogy Pécsett az 1945 tavaszán megalakult Parasztpárt igen erős, az egész Dunántúlra kiterjedő szervezetet hozott létre, s ez a szervezet szoros kapcsolatot épitett ki a megyei szabadművelődési központtal. A Parasztpárton belül kialakult, "az önelvü magyar politikát" hirdető nézet, amely a parasztpárti, szélesebben a népiesek táborához tartozó baranyai értelmiség körében elég elterjedt volt, x a helyi szabadmüvelodés irányvonalában mindvégig megtalálható. Az 1946-ban tartott megyei ügyvezetői tanfolyamon a parasztpárti kiküldött a magyar kultúrpolitika sarkalatos elveként kötötte az ügyvezetők lelkére: "A magyar műveltségnek a múltban a mélybe kellett húzódnia, a felszinen lévő gyarmati műveltséggel szemben. Ezt a mély műveltséget, búvópatak-kultúrát kell a felszínre hozni, hogy széles, hömpölygő áradatával megtermékenyítse a széles magyar rétegeket. Csak igy lehet gátat vetni a kívülről jövő gyarmatosító törekvéseknek. Ezért a magyarság sohasem keresse külpolitikai orientációkban a maga jövőj ét, hanem forduljon önmaga felé. Csak a szellemi megújhodás és újjászületés után találhat magára és foglalhatja el helyét a müveit és a demokratikus népek közösségében. " Helytelen lenne azonban, ha a parasztpártiak hatását a megyei szabadmüvelődésre csak ilyen negatívumokban látnánk. A parasztpárti népiesek jelenléte a szabadmüvelődésben elméleti hibáik ellenére is sok pozitív elemet tartalmazott. A Parasztpárt a munkás-paraszt demokratikus diktatúra politikai harcaiban a kommunisták szövetségese volt, s demokratizmusa mélyebb, plebejusabb, bárha paraszt-centrikus is, mint más polgári-kispolgári pártoké. A parasztpártiak radikalizmusa a nagybirtok és a nagytőke kérdésében, a földreform végrehajtásában, társadalmi nevelőmunkájukban is megmutatkozott. Nem volt véletlen, hogy a szabadiskolák legbuzgóbb szervezői éppen a parasztpárti ügyvezetők voltak, s hogy akkor, amikor a szabadmüvelodés módszertani kérdéseit megyei méretekben kell tanítani az ügyvezetőknek, ezt a volt pécsi népfőiskola hallgatóival mutatják be. (A harkányi tanfolyamon.) A szabadmüvelődésben - amelybe a Kommunista Párt csak 1948-ban kapcsolódott be - leginkább a parasztpártiak tudták megvalósítani a kulturális nevelés Elég utalnunk a Sorsunkban ezidőben megjelent Írásokra.
