Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH Márta: A szabadművelődési korszak Baranyában

zott a VKM 48974/1946. VIII. ü. o. sz. rendelete. A községi ügyvezetők azonban sorra azt jelentik, hogy a község szegénysége miatt könyv vásárlásra a tanács nem hajlandó. A következő évben ujabb gondolat merült fel a népkönyvtárak helyzetének javítására. A VKM VIII ü. o. anyagában található egy rendelettervezet, amelynek lényege az, hogy külföldi mintára minden község köteles legyen népkönyvtárat létesíteni. Minthogy azonban ezek a kis könyvtárak kellően kifejlődni nem tudnak, támogatásukra, nagyobb területi egységenként központi, u. n. "könyvtelepeket" kell felállítani. Ebből a könyvtelepből a körzetükbe tartozó egyes könyvtárak állandó letéteket kapnának, amelyeket az érdeklődés csökkenésével - ujakra cserélnének ki. A tervezet szerint a könyvtárak fenntartására a törvényhatóságokat kellene kötelezni. Ez a tervezet már nem valósult meg. Nem volt jobb a helyzet az ismeretterjesztés egyéb szemléltető eszközeivel sem. A helyzetről a VKM még 1945-ben jelentést kért. A felmérés végeredménye ugyancsak szomorú képet tárt elő: "Kultúrházunk nincs, sem rádiónk, sem vetítőgépünk, 25 kötetből álló szépirodaimi-gazdasági irányú könyvtárunk van. " - irja a katádfai ügyvezető. "Kultúrházunk van, de sem rádiónk, sem vetítőgépünk nincs. Községünknek 28 rádiója volt. Nagyon üdvös lenne, ha a most kiosztandó rádiókból egyet mi is kaphatnánk. " (Bánfa) "Jó lenne, ha egy jó telepes rádiót juttatnának az iskolának, mert a faluban bizony egy sincs. " (Magyarsarlós) (40/1946. ) A megyei szabadművelődési felügyelő 1946 februári hivatalos jelentése szerint Baranyában a háborús események folytán 13 vetítőgép pusztult el, illet ve hozzáférhetetlenné vált. Maradt összesen nyolc, ezek közül 4 jó, 4 pedig használhatatlan állapotban. " A használhatatlan gépekből a lámpákat és lencséket a hadmüveletek alatt a katonaság kiszerelte, s igy ezeknek újbóli felhasználásával meg kellett várni azt az időt, "amikor a lencse és izzógyártás ismét normális mederben fog majd folyni az újjáépülő országban." E rövid áttekintés során néhány szót kell még szólnunk a kulturotthonok kérdéséről is. A falusi népmüvelés rendszerint aa* arra egyedül alkalmas iskola valamelyik (vagy egyetlen) termében folyt. Külön előadóhelyiséggel az Iskoiánkivüli Népművelési Bizottságok csak ritka esetben rendelkeztek. Összejövetelekre alkalmas helyisége a Levente Egyesületnek, vagy a Volksbundnak volt. A felszabadulás a VKM megpróbálta elérni, hogy ezek a helyiségek a szabadmüvelodés kezébe jussanak. Körlevélben szólította fel az ügyvezetőket, illetve helyi tanácsokat, hogy az érvényben lévő rendelkezések szerint a "Levente Egyesületek kulturális célt szolgáló vagyonát,... ha kultúrház a községben nem lenne, ugy elsősorban erre a célra kell azokat igénybevenni és berendezni. " A telepes községekben a Népgondozó Hivatal utján kellett volna igényelni olyan volksbundista házat, ami kevés költséggel kultúrházzá alakitható. Am ezek a rendelkezések jórészt csak papíron maradtak, s a népmüvelés ezen a téren is éppoly megfeszített, ámde eredménytelen küzdelmet folytatott az épület vagy akár csak az előadóhelyiség tulajdonjogáért, mint amilyenről