Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

KÖZSÉGTÖRTÉNET - HONISMERETI SZAKKÖRI MUNKÁK - Balatinácz Jeromos: Adatok Olasz község történetéhez

letét. A két nép külön csoportosult, külön ünnepelt, külön misére járt, az ifjúság külön vonult az utcákon népviseletében (különösen a horvátoké volt pompázó, bársonyos, csipkés, arannyal himzett, ékszerekkel rakott). Nem házasodtak össze. A szerelmi viszonyok is titkosak lehettek a nemzetiségek között, egyedül a temetés és a temető oldotta fel az ellentéteket. Szépek voltak az ünnepi esték: a fiatalok karöltve, énekelve vonultak fel az utcákon, a kicsik játszottak a ház körül, az öregek pedig a házak előtti padkán beszélgettek, emlékezve gyönyörködtek az ifjúságban és pihentek ki nehéz életük fáradalmait. Ezek azonban csak rövid idillek voltak a Súlyos történelmi időkhöz képest. Az első világháború előtti rövid békés konjunktúrát a véres, hosszú háború váltotta fel, amelynek áldozatait a templom előtti hősi emlékmű örökiti meg. Mennyi szenvedés, könny, nyomorúság töltötte be a falut 4 éven át! Az iskolából kimaradó gyerekek és az asszonyok kinlódtak a földeken, bajlódtak az állatokkal és küszködtek az éhséggel. Fekete kukoricakenyér, zsirtalan bab és krumpli volt az eledelük, sőt az öregek azt is mesélik, hogy a gyerekek júniusban sokszor az eperfákon ebédeltek. 1919-ben a frontról hazaszivárgókkal a szerbek is megjöttek, és 2 évre megszállták Dél-Baranyát. A szerb nacionalizmus hatására a horvátok egy részében is fellángolt a pánszláv öntudat, és az utóbbi évtizedekben érzett másodrendűség és a hivatalos németesitesi és "sváb"-patroná!ási politika most ellenkezést, retorziókat szült. A szerbek önkény eskedtek a "svábokkal" szemben, főleg a kóborló csetnikek, akik a tiltakozó papot is megverték. Igaz azonban az is, hogy a horvátok többsége passzív volt. A szerbek kivonulása után elcsendesedtek a kedélyek. Jöttek azonban az ujabb nehézségek: az infláció és a gazdasági bajok. Ezeken a birjáni határ (Cerina) közelében végrehajtott, úgynevezett háborús, Nagyatádi-féle földreform nem sokat segitett. 1925 felé kezdődött egy páréves fellendülés, ami a születések és a házasságkötések számában (kétszeres ez a szám: 29 és 13) azonnal jelentkezett. Ekkor kezdődik meg a népviselet fokozatos visszaszorulása. Már vásárolni, civilizálódni kezdett a falu. Az 1929. év ismét szörnyű nehéz időket hozott. A gabona, a bor és az állati termékek ára alacsony, ugyanakkor az adó szorítása szinte megfojtja a szegényparasztokat, sőt még a gazdag családok is csak rettenetes erőfeszítéssel tarthatják magukat. Egyetlen bevételi forrásuk a Tejszövetkezet. A 30 holdas Meister pl. hajnali 4-től késő estig dolgozott télen-nyáron, cselédet sem tartott, hogy kifizesse a hármasban vett cséplőgépre felvett hitelt. Sok hold földje úszott el miatta. A gazdag Hasz családfő öngyilkos lett, és legalább még 5 család ment teljesen tönkre. Ezekben az években települtek ki a szerbekkel tartó, félrevezetett nacionalista horvát családok. Ez az esemény ismét nemzetiségi eltolódást jelentett a németek javára, illetve főleg a gazdagabbak számára hozott gyarapodást, mert potom pénzen vásárolták össze a távozók javait.